Hogy mitől zseni a zseni? Nem mi vagyunk az elsők, akik erre a kérdésre veszettül keresik a választ. Annyi bizonyos, hogy géniusz nem függ össze az iskolapadban nyújtott teljesítménnyel. Petőfi például megbukott matematikából, Szent-Györgyi és Einstein diszlexiás volt, Picassót pedig 10 éves koráig egyenesen értelmi fogyatékosnak tartották. Mégis mindannyian zseniálisat alkottak a művészet vagy a tudomány valamely területén.

A felsoroltak közül Picasso egy igazán különleges, rendhagyó személyiség, akiről nemcsak 133. születésnapja, s az e neves alkalomból szombaton megújult és újra megnyílt párizsi múzeum apropóján érdemes megemlékeznünk, hanem jobb agyféltekéje kapcsán is…

Jól hallja, kedves Olvasó. Picasso nevét valószínűleg ma nem ismernénk, ha jobb agyféltekéje nem lett volna olyan, amilyenné vált a balnak köszönhetően. A kis Pablo ugyanis nem lélegzett, amikor megszületett. A legenda szerint csak nagybátyja szivarfüstjére reagált először. Bal agyféltekéje tehát nem jutott elegendő oxigénhez, s így nem volt képes azokat a funkciókat ellátni, amelyek bizonyítottan bal oldalunk rutin feladatai közé tartoznak. 10 éves koráig nem tanult meg írni, olvasni és számolni, az iskolát kifejezetten utálta, s az abc sorrendjét élete végéig nem volt képes elsajátítani, mégis 9 éves korára már olyan gyönyörű képeket festett, hogy édesapja - aki akadémikus festő volt - ünnepélyesen átnyújtotta ecseteit és palettáit az ifjú titánnak.

Bal agyféltekénk felel a racionális, logikus, következetes gondolkodásmódért, a kitaposott ösvények szisztematikus követéséért. Jobb féltekénk ugyanakkor a kreativitás központja, az újszerű, rendhagyó gondolkozásmód, a megszokottól eltérő ötletek fészke. Egy átlagos személyiség esetében a két félteke munkája kiegészíti egymást. Picasso azonban a bal munkájára kevésbé számíthatott, így feltételezhetjük, hogy a kreativitásért felelős jobb monopolhelyzetbe került.

Hogy minek köszönhetjük Picasso zsenialitását, a jobb féltekének-e, hogy felkapaszkodott, vagy a balnak-e, hogy lemaradt, nehéz kérdés. Azt hiszem, ebben megoszlanának a vélemények. A végeredmény azonban igencsak elgondolkodtató. Belegondoltak már, hogy milyen kevés is kell ahhoz, hogy a szokványosból zseniális legyen, és milyen kevés, hogy a zseniálisból őrült?! Egy pillangó egyetlen szárcsapása…  amely Edward Lorenz matematikus-meteorológus, a káosz elmélet atyja szerint elegendő ahhoz, hogy a Föld másik oldalán tornádót okozzon.

Látogassanak el a frissen megnyílt párizsi Picasso múzeumba, s győződjenek meg maguk is arról, hogy az a pillangó, jól tette-e, hogy annak idején, úgy 133 éve meglebbentette a szárnyacskáit.