Párizs, Brüsszel, Antwerpen és Amszterdam, Nagybánya és Marosvásárhely, Balatonszárszó és Simontornya, London és persze Budapest - csak néhány város, ahová ellátogathatunk a most megjelent június-júliusi MúzeumCafé cikkeinek segítségével. De azt is megtudhatjuk a többszörös nemzetközi dizájndíjas magazinból, hogy szakember szerint milyennek is kellene lennie a magyarországi Építészeti Múzeumnak, illetve hogy hogyan utazta keresztül Európát a csuklójához láncolt Rembrandtokkal a Szépművészeti Múzeum volt főigazgatója.

A lap - szokásos bevezető rovatai, a Múzeumkörút hírei és kiállításajánlói, valamint a Monitor és a Szemle után - a Múzeumguide-ban ezúttal annak nézett utána, hogy hogyan, milyen előnyökkel is működnek Európa egyes országaiban a közös irányítás alá vont múzeumok és kiállítóhelyek.

A Disputában ezúttal Ritoók Pál művészettörténész, Nagy Ervin országos főépítész, Buzás Miklós, a szentendrei skanzen főépítésze és Finta Sándor, Budapest frissen kinevezett főépítésze mondja el, hogy milyennek képzelik el a tervek szerint talán egyszer megvalósuló magyarországi Építészeti Múzeumot.

A Műhelyben megismerhetjük a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának műtárgyprogramját, kurátor mutatja be a Budapesti Történeti Múzeumnak a főváros történetét feldolgozó új állandó kiállítását, a hagyaték kutatója dokumentumok segítségével rekonstruálja Boromisza Tibor 1914-es első fővárosi gyűjteményes kiállítása létrejöttének körülményeit, majd négy 20. századi Vas megyei női sorson keresztül egy lehetséges múzeumi feldolgozásmód vázlatát teszi közzé a Savaria Múzeum történész-muzeológusa.

A Posztamensben Frazon Zsófia, a Néprajzi Múzeum etnográfusa azt járja körül, hogy hogyan jelenik meg az utca, mint nyilvános közösségi tér a múzeumok tárlataiban, enteriőrjeiben, illetve hogy másfelől pedig a múzeumok ma miért és hogyan viszik ki egyre inkább kiállításaikat az utcára, a közönség közé. (Ehhez az íráshoz ezúttal a világ ma egyik legismertebb street art művésze, Vhils jóváhagyásával illesztett a címlapra egy különleges utcai műalkotásról készült képet a szerkesztőség.)

A Múzeumnegyedben az első utunk ezúttal Balatonszárszóra, a felújított József Attila Emlékházba vezet (ahol megtudjuk, miért is húsba vágó kérdés a kiállításrendező számára, ha egy üvegposztamens alacsonyabb, mint a tervekben szerepelt), onnan a brüsszeli Művészetek Hegyére, ott is a Musée Magritte Museumba megyünk (ahol az is kiderül, hogy miért is kellett így elnevezni az intézményt), végül körsétánkat Erdély egyik legjelentősebb művelődéstörténeti emlékében, a szeptemberben újra nyíló marosvásárhelyi Teleki Tékában fejezzük be.

A szakma Múzeumőrei közül ebben a számban először a 93 esztendős Garas Klára mesél a Szépművészeti Múzeum egykori jelentős kiállításairól, utána Mikó Árpádot, a Magyar Nemzeti Galéria Régi magyar gyűjteményének vezetőjét ismerhetjük meg, K. Németh András, a simontornyai Vármúzeum első embere egy kistérségi kiállítóhely gondjairól és lehetőségeiről beszél, végül Colin Ford brit fotótörténész, a tavalyi nagysikerű londoni magyar fotográfiai kiállítás ottani kurátora mondja el, hogyan lett Angliában ennyire fontos a fotóművészet múzeumi megjelenése, illetve hogy mit gondol a mai magyar fotóművészetről és annak külföldi bemutatási lehetőségeiről.

A lapot szokás szerint az összes cikk nyolc oldalon megjelenő angol nyelvű összefoglalója zárja.

A MúzeumCafé 29. száma megvásárolható a Relay és az Inmedio nagyobb hírlapboltjaiban, a vezető fővárosi és vidéki múzeumok shopjaiban és a nagyobb könyvesboltokban, a szerkesztőség híreiről pedig a lap Facebook-oldalán tájékozódhatnak.