A Kormány benyújtotta a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV törvény módosítására vonatkozó javaslatát. Az indítvány tárgyalását november utolsó hetében kezdi meg a Parlament, döntés pedig december közepén születhet.

A benyújtott módosítás stratégiai szemléletváltást tükröz a régészet és a műemlékvédelem terén, hiszen a gazdasági szereplők, a tulajdonosok és az örökségvédelem érdekeinek összehangolására törekszik. Mindez pedig erősíti az integrált örökségvédelem megteremtésére irányuló kormányzati törekvéseket.

A T/2082 számon benyújtott módosítás kiemelten foglalkozik a nagyberuházásokat megelőző régészeti feltárások szabályaival, a műemléki értékek differenciált védelmével és a nemzeti emlékhelyekkel. Célja az eljárások könnyítése és gyorsítása érdekében a jelenleginél egyszerűbb, ügyfélbarát szabályozás megteremtése. A törvényjavaslat a régészeti feladatellátás szabályait igyekszik átláthatóvá és egyértelművé tenni mind a beruházó, mind az érintett intézmények számára, ami olcsóbb, hatékonyabb, és számon kérhetőbb modellt eredményezhet.

A nagyberuházásokhoz kapcsolódó régészeti feladatok koordinálása a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ révén egyablakossá válik, hiszen a Központ végzi majd az előzetes felderítést, és a jogszabály alapján megnevezi a feltárást végző intézményt.

A törvényjavaslat a régészeti feltárások tekintetében korlátozott versenyhelyzetet eredményez, ugyanis a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központjának eddigi kizárólagos szerepét a Forster Központ által koordinált, akkreditált feltárási jogú intézmények veszik át. Az akkreditáció jogszabályban meghatározott szempontok alapján történik majd, amelyben érvényesül a területiség elve, illetve a szakmai és kapacitásbeli feltételek.

A törvénymódosítás megerősíti a területiség elvét a régészeti feltárások és a leletanyag elhelyezése tekintetében is. A megelőző feltárásokat a régészeti gyűjtőkörrel rendelkező, és gyűjtőterületük szerint érintett legközelebbi múzeumok, illetve kapacitáshiányuk esetén a megyei hatókörű városi múzeumok látják majd el. A javaslatban a hatósági ár bevezetésére vonatkozó javaslat is szerepel, amellyel elkerülhető, hogy eltérő és ellenőrizhetetlen árakon végezzenek a jövőben régészeti szolgáltatásokat.

A törvényjavaslat másik fontos célja a műemlékvédelem szabályozásának módosítása, a műemlékké nyilvánítás szabályozásának átalakítása, ami új szemléletet honosíthat meg ezen a területen a tulajdonosok érdekeltségének megerősítése mellett.

A módosítások célja, hogy megalapozottabb, a funkcionális és gazdasági fenntarthatóságot is mérlegelő, értékfeltáráson alapuló, a helyi közösség vagy a tulajdonos véleményét is figyelembe vevő védelem és védetté nyilvánítás valósuljon meg. A védetté nyilvánítás kétlépcsőssé válna a jövőben. Megjelenne a „nyilvántartott műemléki érték" kategória, ami a tulajdonosra és fenntartóra a mainál kevesebb kötelezettséget róna. Ugyanakkor a „védetté nyilvánított műemléki értékek" (műemlékek) védelme szigorúbb feltételeket, de a tulajdonos vagy a fenntartó számára komoly és kiszámítható ellentételezést – például adó- vagy más kedvezmények –, ösztönzési rendszer megteremtését jelenti az állam részéről. A műemlékké nyilvánítás tehát nemcsak kötelezettséget jelent a tulajdonosokra, hanem az állam nagyobb feladatot is vállal a jövőben, kedvezményekkel segítve a műemlékek tulajdonosait.

A törvényjavaslatban megjelenő szemléletváltás stratégiai jelentőségű a kulturális örökségvédelemben. Nem növelni, hanem inkább csökkenteni igyekszik a tulajdonosok és használók terheit, továbbá egyszerűsíti, így átláthatóbbá teszi az örökségvédelem rendszerét.