NA NE MÁ… EZ IS ZÁRVA VAN???! - sóhajtunk kétségbeesetten, amikor turistaként idegen utcákat járva ránk jön a "sürgősen megoldandó", s azonnal rohanunk tovább, hogy az első adandó lehetőségnél leeresszük a "hűtővizet". Pedig ha nem volna annyira borzalmasan sietős, és egy kicsit válogatósabbak lennénk, nem akármilyen élményekben lehetne részünk… főleg, ha Bécsben járunk!!!
Kisdolog, nagydolog - egyaránt fontos dolog - tartják a bécsi nyilvános illemhelyekről rendezett kiállításon, ahonnan új emberként - képzett "klotyológusként" lép ki az oda betérő. Tudták például, hogy Bécsnek igen változatos és messzi időkre visszatekintő illemhelytörténete van?
A szecessziós árnyékszékek kora
Legtöbbünk nyilvános vécékkel kapcsolatos élményei évtizedekre nyúlnak csak vissza, a pályaudvari pottyantósak időszakára. E traumatikus élményeket némileg persze enyhítik a plázák és a Mekik valamivel tisztább és illatosabb mellékhelyiségei… Na, de a legtöbben sajnos itt megrekedtünk… Vannak azonban olyan "kiválasztottak", akik eljutnak Bécsbe, és éppen a Grabenstrasset róják, amikor rájuk jön a "halaszthatatlan": nos, őket irigyelhetjük, mert nem pusztán enyhülést találnak, hanem igazi kulturális katarzisban lehet részük!
Humusz klotyó, okos wc
Apropó Hundertwasser… Hallottak már a humuszvécéjéről, mellyel évtizedeken keresztül kísérletezett? A kiállításon megismerhetik ezt az öko műalkotást is, melynek működtetéséhez nincs szükség vízre: a nagydolgokra humusz kerül (szaglószerveink kímélése végett), a kisdolgokat és a háztartási vizet pedig egy növényi tisztító berendezésen adjuk vissza a Természetnek. A humusz illemhely kistestvérkéjeként egyébként még látható a kiállításon Bill Gates okos wc-je is… Úgy bizony! A Microsoft nagyhatalmú ura támogatásával fejlesztették ki ezt a csekély vízigényű ám igen intelligens alkalmatosságot, mely a nagy- és kisdolgok között képes különbséget tenni, s a folyó és nem folyó ügyek végtermékeit egymástól szeparálni…
Mégiscsak ott(hon) a legjobb…
Az okos vécék és a szecessziós csodák ugyan elkápráztathatnak minket a kiállításon, ám egyikük sem képes mindazt a lelki komfortot nyújtani, amire a régi jó kerti árnyékszék volt képes… Szívünkből szólhatnának Tót szavai, Örkény örökbecsű darabjából: "Teljesen normális az emésztésem, méltóságos professzor úr. Én csak azért ülök a budin, mert ott jó. Nem háborgat senki, zümmögnek a bogarak, és ha beriglizem az ajtót, szinte az anyám ölében érzem magam..."