Napjaink modern szemléletéhez híven ezután kérdéseket fogalmazott meg a gyűjtemény menedzsment, a digitalizálás, a közzététel, vagy a 3D technika alkalmazása kapcsán is.

A szeptember 19-én-20-án tartott programon képviseltette magát a miskolci Herman Ottó, a szolnoki Damjanich János és a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum. A budapesti Pénzmúzeumból is érkeztek szakemberek, ahogyan a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárából, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészettudományi Intézetéből is.

A tapasztalatcserén szó esett a numizmatikai kiállítások visszhangjairól, vagyis, hogy mutatkozik-e látogatói érdeklődés a hasonló tematikájú kiállítások iránt. Mint elhangzott, a tapasztalatok azt mutatják, a pénz, annak története, illetve a nemesfém tárgyak (kincsek) olyan hívószavak, amelyek mindig komoly érdeklődésre tarthatnak számot. Jó példa erre a Pénzmúzeum, ahol egy klasszikusabb numizmatikai tárlat mellett pénzgazdálkodást, tudatos pénzhasználatot is bemutatnak a kiállításon. Szó esett a fémrestaurálás kérdésköréről, s a vendégek megismerhették a Déri Múzeum Régészeti Tárában folyó munkát is. A látogatók bejárhatták a múzeum régészeti bázisát, ahol a gyűjtemény történetébe, a raktározás módjába, adattárának helyzetébe nyerhettek betekintést. A katonás rendben lévő fém raktárban az 1904-óta halmozódó régészeti fémleletek jelentős részét őrzik. A látogatók szemügyre vehették az egyik legfrissebb éremleletet, a néhány darabból álló antik görög arany és ezüst kollekciót, illetve egy 11–12. századi magyar ezüst denárokból álló anyagot.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy rendkívül hasznos szakmai programot sikerült szervezni Debrecenben. A találkozó a hasonló gyűjteményt őrző intézmények mögé arcokat helyezett, kapcsolati hálót alakított ki a muzeológusok között, s ezzel egy összehangolt, gyümölcsöző együttműködés alapja lehet. A tervek szerint ez csupán az első ilyen rendezvény volt, hagyományteremtő szándékkal újabb rendezvényeket szeretnének tartani a szakemberek.