Ritkán látott kiállítási anyaggal nyitotta a tavaszt a londoni Nemzeti Galéria. A patinás angol képtár az egyik legtehetségesebb 16. századi olasz mester, Federico Barocci műveiből rendezett monografikus igényű festménykiállítást.

A londoni intézmény nagy kockázatot vállalt az elfeledett itáliai mester "feltámasztásával", hiszen Barocci nevét szülővárosán, Urbinón kívül alig ismeri a művészetszerető közönség. A lenyűgöző oltárképeket, vallási témájú olajfestményeket, portrékat és 65 tanulmányrajzot felvonultató tárlat azonban lelkes befogadókra talált. A Barocci - Ragyogás és báj címen futó tavaszi tárlatot a Daily Telegraph egyenesen az év legszebb kiállításának nevezte, melyhez foghatót sokáig nem fog látni a múzeumlátogató közönség.

Barocci a reneszánsz és a barokk határán alkotott.

Federico Barocci, eredeti nevén Federico Fiori kortársai és a művészettörténészek egybehangzó véleménye alapján 16. század második felének egyik legtehetségesebb festője volt, neve azonban szülővárosán, Urbinón kívül nem sokaknak cseng ismerősen.

A kifinomult stílusú olasz mester munkáinak feledésbe merülését leginkább a szerencsétlen történelmi és művészeti viszonyok magyarázzák, melyben alkotott. Barocci egy átmeneti korszak művésze: Itália és a világ még javában Leonardo és Michelangelo bűvöletében élt, ugyanakkor már javában zajlott az ellenreformáció is, a katolikus egyház és a barokk térnyerése.

Mindemellett Barocci koránt sem volt "sztárfestő-alkat", sőt, visszahúzódó és neurotikus művész lévén kifejezetten kerülte a nyilvánosságot és népszerűséget. Bár nem tartozott a legjobban fizetett mesterek közé, zsenialitása a későbbi festőnemzedékek számára csodálatra méltónak, műveinek újszerűsége meghatározó ihletforrásnak bizonyult.

Monografikus igényű, gazdag tárlat született.

A Nemzeti Galéria friss tavaszi tárlata nem csak témájában, kivitelezésében is rendkívüli, a monografikus igényű kiállítás ugyanis ambiciózus feladatra vállalkozott: átfogó képet kíván adni az olasz mester munkásságáról és egyedi munkamódszeréről.

A londoni kiállítás fő attrakciója Barocci egyik mesterműve, a Krisztus sírba tétele című oltárkép, de különleges élményt ígér az urbinói katedrálisnak festett Utolsó vacsora, a Rómából érkezett Mária látogatása Erzsébetnél című oltárkép és a művész ritka, mitológiai témájú festménye, az Aineiasz menekülése Trójából című alkotás is.

Az, hogy a művek közel ötszáz év után is lenyűgöző elevenséggel hatnak a nézőre, leginkább Barocci progresszív felfogásának és kísérletező kedvének köszönhető. Jórészt portrékat és vallási témájú képeket festett, alakjait azonban mindig megkapóan emberinek és valóságosnak ábrázolta. Szentjei és Madonnái arcán az érzelmek széles skálája tükröződik, szereplői élénk mozgásban vannak, változatos formákban és színekben tűnnek fel.

Alakjainak keresetlen természetessége Barocci alkotómódszerében rejlik, az urbinói mester ugyanis minden festményéhez tanulmányrajzok tucatját készítette el. Lassan, megszállott alapossággal dolgozott, szenvedélyesen kutatta a fények, beállítások és érzelmi árnyalatok kifejezésének lehetőségét.

Májusban zár a különleges Barocci-kiállítás.

Bár Barocci művészeti korszakok határán alkotott, lenyűgöző harmóniát teremtetett a két világ között: festményein mesterien ötvözte az érett reneszánsz szépségét a lassan uralkodóvá váló barokk dinamizmusával. Forradalmian új felfogásából a későbbi flamand barokk mesterek, a fiatal Rubens és Van Dyck is ihletett merítettek.

A londoni Nemzeti Galéria legújabb időszaki kiállítása, a Barocci - Ragyogás és báj címen futó tavaszi tárlat február 27-étől május 19-éig várja a látogatókat.