Megjelent a Laczkó Dezső Múzeum legújabb kötete, melyet 2015. május 30-án, szombaton 16 órakor Pandula Attila egyetemi docens (ELTE Történelem Segédtudományai Tanszék) mutatott be a Hősök Kapuja Látogatóközpontban.

Laczkó Dezső (Trencsén, 1860. júl. 22 ‒ Veszprém, 1932. okt. 28.), piarista szerzetes tanár, geológus, egykori múzeumigazgatónk (1903‒1932) és mindenesünk, 1912 és 1918 között a veszprémi kegyesrendi (piarista) főgimnázium házfőnöke és igazgatója volt. Az általános népszerűségnek, közkedveltségnek, megbecsülésnek és szeretetnek örvendő, nagy tudású és szerény ember rendkívül széles ismeretségi körrel, kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezett. Alakja elválaszthatatlan a magyar muzeológia történetétől, de Veszprém és környéke újkori történetétől is.

Kötetünkbe azokat a hozzá írt leveleket (és némi rokon matériát, pl. a háború alatt a múzeumba került műtárgyak kísérő céduláit) válogattuk össze, amelyeket az I. világháború alatt kapott. Ezen időszakban számos volt tanítványa, a veszprémi m. kir. 31. honvéd gyalogezred ismerős hivatásos és tartalékos tisztjei, az ezred tábori lelkésze (egyben szerzetbeli rendtársa), a Veszprémvármegyei Múzeum huszárnak bevonult altisztje, és sok egyéb további ismerőse levelezett vele. A levélírók között előfordulnak a korabeli magyar társadalom legkülönbözőbb rétegeinek tagjai, magasan képzett egyetemi tanártól kezdve a rendház néhány elemi iskolai osztályt végzett háziszolgájáig, de egy még a háború előtt megismert német geológus kolléga is. A jó barát Lóczy Lajos jeles földrajztudóstól maradt meg a legtöbb levél az adott korszakból. A második legszorgalmasabb levélíró pedig a múzeum huszár őrmesterré lett altisztje, Lennert (utóbb vitéz Lakatos) Ferenc volt, aki rendkívüli hűséget és ragaszkodást mutatott szeretett igazgatójához. Egyik-másik levélírónk viszont csak egyetlen egy levéllel képviselteti magát.

A némelykor egyszerű tábori levelezőlapok, máskor képeslapként felhasznált háborús fényképfelvételek hátuljára írt levelek ma is megtalálhatók a Laczkó Dezső Múzeum adattárának különböző gyűjteményeiben. Akad köztük fénykép a behívott piarista diákok egy csoportjáról, osztályfőnökükkel, továbbá orosz hadifogságból (Omszk) érkezett levelezőlap is. Összesen 93 dokumentumból áll ez a számos kortörténeti vonatkozást tartalmazó matéria.

Ismertetésükkel sajátos területét tárjuk fel Laczkó Dezső igazgató úr életének, amely életpálya mögül sokszor előtűnik a piarista tanárok embersége, s fő törekvésük, hogy képzett szakembereket, vallásukat gyakorló, öntudatos hazafiakat neveljenek. Laczkó hatására a huszárként szolgáló múzeumi altiszt még a harctéren is megpróbálkozott műtárgyak begyűjtésével! De más ismerősök is próbálkoztak ilyen háborús gyűjtéssel. (Könyvünkben megtalálható egy a háborúban gyűjtött bukovinai templomi csókkereszt is.)

A Laczkó Dezső vezetése alatt álló veszprémi piarista főgimnáziumnak mintegy 75-80 diákja esett el az I. világháború különböző harcterein, vagy halt meg hadifogságban, köztük néhány levélíró is. A piarista diákok harctérről írt levelei is sajátos emlékhordozók. A Laczkó Dezső nekrológját 1932-ben megíró Szűcs Imre rendtárstól tudjuk, hogy már Laczkó is tervezte ezen háborús levelek megjelentetését, dokumentálva általuk az egykori piarista növendékek hazaszeretetét, hősiességét. Laczkó ezen terve végül is nem valósult meg. Jelen munkánkkal talán ezen száz éves tervezetből is törlesztünk valamit.

Rainer Pál történész, a kötet összeállítója