A Commentary, a patinás amerikai neokonzervatív folyóirat legkiválóbb cikkeit vonultatja fel a Terror Háza Múzeum 86. Ünnepi Könyvhétre megjelentetett Szabadság/Harcosok című kiadványa.Igazi csemegével készültünk az Ünnepi Könyvhétre:
Szabadság/Harcosok. Hidegháborús írások című kiadványunk kötelező darab mindenkinek, aki érdeklődik a XX. század története iránt. Kötetünk mementó egy olyan korból, amikor a tét az volt, hogy a szabadság vagy a kommunizmus gyilkos eszméje jelenti-e majd a világ jövőjét.
A
Szabadság/Harcosok a Commentary, a patinás amerikai neokonzervatív folyóirat legkiválóbb cikkeit vonultatja fel, amelyek elsőként jelennek meg magyar fordításban. Kötetünkben többek között helyet kapott három, a hazai olvasóközönség számára eddig ismeretlen írás az '56-os forradalomról, köztük a jól ismert történész, John Lukacs riportjával, illetve Peter Schmid svájci újságíró budapesti tudósításával.
A kiadvány Joshua Muravchik, a Commentary állandó szerzőjé-nek válogatásában jelenik meg, akinek tavaly adtuk közre
Földre szállt mennyország című munkáját a szocializmus történetéről. A
Szabadság/Harcosokat Békés Mártonnak, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatójának, az amerikai neokonzervativizmus kiváló ismerőjének bevezető szavai teszik teljessé.
A fülszövegből: „Amennyire jól működött az amerikai propa-gandagépezet a nácikkal szemben, úgy vallott sokáig csúfos kudarcot a hidegháború alatt. Ronald Reagan elnökségéig, azaz a ’70-es évek végéig az ideológiai párharc győztesei a „jó szándékú”, „békepárti” és „modernizáló” kommunisták voltak. Az amerikai egyetemekről kitóduló értelmiségiek közül sokan „tették a dolgukat”, igaz, a szovjet titkosszolgálat rendíthetetlen szorgalma és tengernyi pénze nyomán, dicsőítették a „gonosz birodalmát”. Kivételt képez az 1945-ben alapított Commentary folyóirat, amely eleinte az amerikai zsidó értelmiség fóruma volt, majd az antikommunista küzdelem és a neokonzervatív eszmék legfontosabb műhelyévé nőtte ki magát. Minden győzelem szavakkal kezdődik. A kommunizmus feletti győzelem sok fontos mondata a Commentaryben látott először napvilágot.”