2025. április 24. csütörtök
György
2016.02.02.
Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Február 1-én Csók István halálának 55. évfordulóján koszorúzással emlékeztek a művészre a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. A síremlék a végéhez közeledő Csók150 Emlékév keretében újult meg.
A temetőben koszorút helyezett el a Nemzeti Örökség Intézetének képviseletében Somogyi Tibor főosztályvezető, Gärtner Petra, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum művészettörténésze, valamint a család részéről Palotainé Kali Gabriella, Csók Sándor és felesége valamint Rodics Eszter, a Csók150 Emlékév főszervezője.
Rodics Eszter köszöntőjében felidézte a Csók Emlékév kezdetét és a tavalyi évfordulót, amikor még az elhanyagolt állapotban lévő síremléket koszorúzták meg, ezzel szemben idén már a csodálatosan felújított síremlék előtt emlékezhetnek a művészre. Köszönetét fejezte ki a restaurátor Káldi Richárd kőszobrász, restaurátor, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanárának, valamint az egyetem restaurátor szakos hallgatóinak Agárdi Fanninak és Kosik Márknak, továbbá a József Attila Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola diákjainak, akik a sírt virágokkal ültették tele.
„Könnyes szemmel és hálatelt szívvel állok itt, mert egy évvel ezelőtt, amikor ezt a síremléket megnéztük, bizony szomorú állapotban volt”- emlékezett Palotainé Kali Gabriella. Beszédét egy, még sehol el nem hangzott vers felolvasásával folyatatta, amelyet Csók István 1936-ban írt feleségének. A művész kérése volt, hogy amíg ő él a vers ne legyen publikus. Palotainé Kali Gabriella köszönetét fejezte ki mindenkinek, aki az emlékév során hozzájárult ahhoz, hogy Csók István megmaradjon az életöröm festőjének.
Csók István (1865-1961) és felesége, Csók Istvánné, Nagy Júlia (1882-1928) síremlékét Szentgyörgyi István készítette. A síremléket Csók fiatalon elhunyt feleségének emeltette. A szobor Csók egyik Thámár festményének motívumát követi. Szentgyörgyi István (1881-1938) a budapesti Iparművészeti Iskolában és 1905-től a brüsszeli akadémián tanult. Miután hazatért, portrékkal foglalkozott, majd 1925-től a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Ebben az évben Csók és Szentgyörgyi munkáit közös kiállításon mutatta be az Ernst Múzeum. 1918-ban az Erzsébet-szoborpályázaton is részt vett. Számos kitüntetést, aranyérmet és díjat nyert. Készített emlékműveket, hősi emléket (Soroksár, Kiskunhalas), síremléket és díszkutat is. Neoklasszicista stílusban alkotott.
A sírkő lábánál a gyönyörű Ady vers utolsó szakasza van bevésve:
Az Úr érkezése
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
A temetőben koszorút helyezett el a Nemzeti Örökség Intézetének képviseletében Somogyi Tibor főosztályvezető, Gärtner Petra, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum művészettörténésze, valamint a család részéről Palotainé Kali Gabriella, Csók Sándor és felesége valamint Rodics Eszter, a Csók150 Emlékév főszervezője.
Rodics Eszter köszöntőjében felidézte a Csók Emlékév kezdetét és a tavalyi évfordulót, amikor még az elhanyagolt állapotban lévő síremléket koszorúzták meg, ezzel szemben idén már a csodálatosan felújított síremlék előtt emlékezhetnek a művészre. Köszönetét fejezte ki a restaurátor Káldi Richárd kőszobrász, restaurátor, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanárának, valamint az egyetem restaurátor szakos hallgatóinak Agárdi Fanninak és Kosik Márknak, továbbá a József Attila Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola diákjainak, akik a sírt virágokkal ültették tele.
„Könnyes szemmel és hálatelt szívvel állok itt, mert egy évvel ezelőtt, amikor ezt a síremléket megnéztük, bizony szomorú állapotban volt”- emlékezett Palotainé Kali Gabriella. Beszédét egy, még sehol el nem hangzott vers felolvasásával folyatatta, amelyet Csók István 1936-ban írt feleségének. A művész kérése volt, hogy amíg ő él a vers ne legyen publikus. Palotainé Kali Gabriella köszönetét fejezte ki mindenkinek, aki az emlékév során hozzájárult ahhoz, hogy Csók István megmaradjon az életöröm festőjének.
Csók István (1865-1961) és felesége, Csók Istvánné, Nagy Júlia (1882-1928) síremlékét Szentgyörgyi István készítette. A síremléket Csók fiatalon elhunyt feleségének emeltette. A szobor Csók egyik Thámár festményének motívumát követi. Szentgyörgyi István (1881-1938) a budapesti Iparművészeti Iskolában és 1905-től a brüsszeli akadémián tanult. Miután hazatért, portrékkal foglalkozott, majd 1925-től a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Ebben az évben Csók és Szentgyörgyi munkáit közös kiállításon mutatta be az Ernst Múzeum. 1918-ban az Erzsébet-szoborpályázaton is részt vett. Számos kitüntetést, aranyérmet és díjat nyert. Készített emlékműveket, hősi emléket (Soroksár, Kiskunhalas), síremléket és díszkutat is. Neoklasszicista stílusban alkotott.
A sírkő lábánál a gyönyörű Ady vers utolsó szakasza van bevésve:
Az Úr érkezése
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
|
|
