Ámos Imre (1907-19440) festőművész életművét bemutató kiállítás nyílt csütörtökön a Balassi Intézet-Római Magyar Akadémián (RMA), ahol a művészről szóló könyvet és dokumentumfilmet is bemutatták.

A holokausztban meghalt Ámos Imre ötven festménye, rajza és grafikája látható első alkalommal külföldön. Az alkotások többsége a Magyar Nemzeti Galériából és a Szépművészeti Múzeumból érkezett, közöttük van az Apokalipszis, vagyis a tizenkét nagy lapból álló tusrajzsorozat, valamint az úgynevezett Szolnoki vázlatkönyv, amelynek rajzai a munkaszolgálat alatt készültek.

A kiállítással együtt mutatják be az Ámos Imre, az Apokalipszis festője című januárban megjelent magyar-angol-olasz nyelvű könyvet. Levetítik az Ámos, az Apokalipszis festője című 2015-ös dokumentumfilmet, amelynek a római lesz a mozipremierje.

Petényi Katalin művészettörténész, Balázs Béla-díjas rendező, a kiállítás egyik kurátora, a könyv szerzője és a film rendezője a hetvenes évektől foglalkozik Ámos Imre művészetével, amelyről 1982-ben monográfiát írt. "Ámos rendkívül tehetséges, hihetetlen alkotóerejű művész volt, halálával nagy festőt vesztettünk el"- mondta Petényi Katalin az MTI-nek.

Ámos Imre 1907-ben született Nagykállóban, 1927 és 1929 között a budapesti műszaki egyetemen, 1929 és 1935 között a képzőművészeti főiskolán tanult, ahol Rudnay Gyula tanítványa volt. Korai munkái a Nabis párizsi művészcsoport törekvéseivel mutattak rokonjelleget. A posztimresszionizmus képviselője volt, későbbi alkotásain Marc Chagall hatására szürrealista irányzatok jelentkeztek.

A II. világháború alatt megrázó látomásokban számolt be tragikus élményeiről. 1937-től a Képzőművészek Új Társaságának (KÚT) tagja volt. 1940-től haláláig kisebb megszakításokkal munkaszolgálatos volt. 1944 nyarán Németországban, feltehetően egy szászországi táborban pusztult el, halálának pontos időpontja nem ismert.

(MTI)