Koponyalékelést, koponyavésést használtak eleink a szellemi, mentális betegségek kezelésére. Úgy vélték ugyanis, hogy ezeken a nyílásokon keresztül visszatérhet a fejbe a „bolygólélek”, mely korábban elhagyta a beteget – innen ered az „agyafúrt” kifejezésünk is. A szegedi Móra Ferenc Múzeum Kincsek-Titkok-Aranyak című kiállításán most több ilyen meglékelt koponyát is láthatnak az érdeklődők.

A honfoglaló magyarok nagy számban végeztek koponyalékelést, úgynevezett trepanációt. A beavatkozást kétféle okból használták, leginkább harci sérülések gyógyításakor, valamint rituális céllal, a mentális betegségek megszüntetésére.

Legtöbbször a harctéri fejsérüléseket gyógyították a koponyalékelés módszerével a sámánok. Ekkor teljesen átvágták a koponyafalat, hogy csökkentsék a fejfájást vagy a folyadék felhalmozódását, s megmentsék a sebesült harcos életét. A fejbőr a beavatkozás után begyógyult, de a nyílások megmaradtak: ezek mérete rendkívül különböző, akár több centiméter átmérőjű is lehet.

A jelképes koponyalékelést a mentális betegségek kezelésére is használták a sámánok: a koponyacsont külső rétegét távolították el kizárólag felnőttek, főként férfiak koponyájáról. A véséseknek rituális célja volt, amellett, hogy rendkívüli fájdalmakat is jelenthettek. Úgy gondolták ugyanis, hogy az őrültnek, bolondnak ítélt betegbe ezeken a vágatokon keresztül juthat vissza a „bolygólélek”, mely korábban elhagyta.

A koponyalékelést mind a mai napig használja modern formában az orvostudomány, emellett a módszer nyelvünkbe is beépült: az „agyafúrt” kifejezés ugyanis valószínűleg ebből a beavatkozási módszerből ered.

A Kincsek-Titkok-Aranyak című kiállításon most több, sebészeti és rituális céllal meglékelt koponyát is láthatnak az érdeklődők a nagyszentmiklósi aranykincs másolatai mellett. A tárlat július 3-ig látogatható a Móra Ferenc Múzeumban.