A Petőfi Irodalmi Múzeum - Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetbe került Körmendi János színművész hagyatéka – sok más közt az ikonikus szamovár is.

Sokak számára Körmendi János Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész neve a Magyar Televízió mindmáig népszerű Három nővér paródiájával fonódik össze, melyben az általa alakított Irinát névnapján mindenki egy-egy szamovárral lepi meg. (A paródiát szintén Körmendi János írta!) A fergeteges sikert a Magyar Televízió ugyancsak egy szamovárral köszönte meg a művésznek, mely leányának adományaként mostantól az OSZMI gyűjteményét gazdagítja. E szamovár mellett Körmendi János gazdag pályájának további tárgyi emlékei és dokumentumai kerültek ezzel az ajándékozással közgyűjteménybe: színházi és filmes alakításait megörökítő több száz fénykép, szövegkönyvek, személyi iratai, könyvtárának darabjai, írásainak kéziratai, valamint pályatársainak – többek közt Gálvölgyi Jánosnak, Márkus Lászlónak, Mensáros Lászlónak, Rátonyi Róbertnek, Sass Józsefnek, Szinetár Miklósnak – levelei. A dokumentumokból Körmendi Jánost magánemberként is nagyszerűen meg lehet ismerni: mi érdekelte, kikkel állt kapcsolatban, mennyire foglalkoztatta a színházművészet története és elmélete.

Különösen érdekesek azok a tárgyak, melyek arról tanúskodnak, hogy milyen sokrétű volt az érdeklődése és tehetsége: a fotózástól a faragáson, a makettkészítésen keresztül az irodalmon át rengeteg területen alkotott. A gyűjteménybe került jelmezek, kellékek, premierajándékok és előadás-felvételek pedig színészi pályáját reprezentálják.

Körmendi Gabriella számára természetes volt, hogy a múzeumba kerüljön édesapja örökségének színházzal kapcsolatos része: „Egy másodpercig nem volt semmi más az eszemben, mert itt, a múzeumban válik kutathatóvá, olvashatóvá, láthatóvá ez az anyag. Nyilván érzelmileg erőteljesen kötődöm hozzá, de ha otthon őrizném egy fiókban, vagy porosodna a pincében, akkor nem válna senki hasznára. Az nem elég, hogy én örüljek neki, itt sokan, akik ezzel foglalkoznak, hozzájuthatnak és részesülhetnek benne. Nagyszerű dolgokra bukkantunk, amikor rendeztük az anyagot, például édesapám már talán az 1950-es években elkezdett írni színház- és színésztörténetet. Aki ezt a kort tanulmányozza, annak óriási dolog, hogy ehhez hozzáfér. Abban bízom, hogy a múzeum meg tudja őrizni ezeket az értékeket, és ez akkor is megmarad, ha már én sem leszek. A jövő generációjában is biztosan lesznek olyan színészpalánták, akik komolyan veszik a színészmesterséget, mint ahogyan a papám is nagyon komolyan vette azt. Egyszerűen mindent tudni akart a színészetről – az ókori görögöktől kezdődően. Fiatal korától gyűjtötte a könyveket, ebből egy gigantikus könyvtár lett végül, amelyből valamennyi ide is került. Ha erre még valaki kíváncsi lesz, akkor csak ide kell jönnie, és el kell olvasnia.”

A Petőfi Irodalmi Múzeum tagintézményeként működő OSZMI gyűjteménye a nagylelkű adományozóknak köszönhetően 2018-ban is jelentősen gyarapodott. Ajándékozással került be többek közt Zentai Anna, a Fővárosi Operettszínház vezető művészének szerepeit, fellépéseit dokumentáló tizenkét album, Agárdy Gábor színművész, Bársony Rózsi, a nemzetközi karriert is befutott szubrett, valamint Földes Anna újságíró, kritikus, Cenner Mihály színháztörténész hagyatéka, Drégely László, és Khell Zsolt díszlettervezők és Witz Éva jelmeztervező munkái, Árendás József grafikusművész digitalizált színházi plakátjai, Aldobolyi Nagy György színházi munkái és a Kortárs Tánc Egyesület iratanyaga.