A rómaiak császárkori történetének egyik legnagyobb traumája az ún. markomann–szarmata háborúk időszaka. A Kr. u. II. század végén barbárok tömegei zúdultak rá a dunai provinciákra ölve, pusztítva. A filozófus császár, Marcus Aurelius azt is elhatározta, hogy új tartományokat szervez. Az egyik az Alföld lakóinak, a szarmatáknak a területét foglalta volna magába. Az uralkodót csak korai halála akadályozta meg a terv valóra váltásában. A barbárokat végül sikerült lecsendesíteni.

Tény, hogy épp e zűrzavaros idők táján a szarmaták száma ugrásszerűen megnőtt. A békekötés része volt nagyobb csoportok betelepítése a Birodalomba.

A békés esztendők lehetővé tették a kereskedelem fellendülését. Ezt a helyzetet jelzi a Nyíregyháza mellett feltárt szarmata temetőrész 202. sírja, melyből két import ruhakapcsoló tű látott napvilágot: az egyik egy Rajna-vidéki zománcos fibula, a másik az itt bemutatott unikális, fejet ábrázoló darab. A bronzból öntött ékszer közepén a tarajos sisakban, páncélosan, göndör fürtökkel megjelenő fiatal férfi Mars, a háború istene. Aligha kételkedhetünk benne, hogy római területről került barbár földre a tárgy.

Ehhez a brosshoz hasonlót egyetlen egyet ismerek. Az Tápiószelén került elő, de a női sírban csak a fibula középső, díszített lemeze maradt meg, hiányzott az öntött alap és a tűszerkezet. A nyíregyházi ép lelet egy 4 év körüli kisgyermek ruháját díszítette. Gyöngyös ruhája, nyaklánca, fülbevalója alapján alighanem kislány lehetett.


Istvánovits Eszter