A pestis a középkortól a 18. század végéig 10-30 évenként rendszeresen végigsöpört Európa országain, borzalmas pusztulást hagyva maga után. A járvány heves terjedése miatt létfontosságú volt a gyors híradás. Ezt szolgálta a futárszolgálat, amelynek tagjai legtöbbször életükkel fizetve jelentették a betegséget.

A pestis bacilusa napfényre, szárazságra és fertőtlenítő szerekre rendkívül érzékeny, optimális körülmények között azonban hónapokig is életképes marad. Halálos hatását a szervezet teljes legyengítése mellett különösen a szívizom sejtjeit károsító mérge okozza.

A korabeli leírásokból tudjuk, hogy gyakran megjelent ennek még rettegettebb változata, a gyorspestis, amely néhány óra alatt vezetett tömeges halálozáshoz, s amellyel szemben az emberek megfelelő gyógyszer hiányában teljesen tehetetlenek voltak. A szerencsés túlélők egyetlen vigasza volt, hogy életre szóló védettséget kaptak.

A legnagyobb európai pestisjárványnak 1347. évi számított, amikor a lakosság harmada, közel 25 millió ember esett áldozatul. Mai gócpontjai a világ mérsékelten meleg területein Nyugat-USA, Közép-Ázsia és Dél-Afrika egyes vidékein találhatók. 


Szent László füve

A pestishez fűződő legendák közül idézzük Szent László király történetét, aki kikönyörögte Istentől, hogy a járvány megállítására adjon valamilyen gyógynövényt. - Amelyiket nyila éri, az lesz a megfelelő virág - hallotta az égi választ. Így lett a megmentő a keresztes tárnics, amelyet azóta neveznek Szent László füvének. Mint akkoriban minden betegséget, ezt az égi csapást is gyógynövényekkel próbálták gyógyítani.

A gyógyulás a régiek szerint nem csak fizikai, hanem metafizikai természetű. Aquinói Szent Tamás szavaival csak azoknak használ az orvosság, kiknek Isten e világi életüket még tovább akarja halasztani, és megáldja az orvosságnak erejét. Saját tapasztalat szerint a Nógrád megyei Szandán, Szandaváralján még az 1990-es években is orvos vagy patikagyógyszer helyett a határban lévő szentkútjukhoz ragaszkodtak. Biztosak voltak benne, hogy e vízzel Isten meggyógyítja őket vagy erre a világra vagy az örökéletre.


Az újkorban az utazások fellendülésével a pestis újra felütötte fejét Európában, amíg az antibiotikumok megjelenése tartósan gátat nem vetett terjedésének.


A pestisszentek

A keresztény Európa úgy tapasztalta, hogy a bajok gyökeres és teljes megoldását az adja, ha szétválaszthatatlanul fizikai és metafizikai téren egyaránt megvalósul a gyógyítás. Esetünkben mennyei gyógyítók a pestisszentek. Azok a szentek, akiknek közbenjárását kérték, főleg a 14-17. században Európát sújtó járványok idején. Európa szerte tisztelték és kérték Szent Antalt, Szent Rókust és Szent Sebestyént. Hollandiában Szent Adorjánt és Szent Makárioszt, Franciaországban Szent (IX.) Lajos királyukat és Szent Genovévát, Spanyolországban Szent Teklát, Toletinói Szent Miklóst, Kozma és Damján orvos szenteket. A barokk korban Borromei Szent Károly, Szent Rozália, Xavéri Szent Ferenc és Szent Kajetán került még a pestisszentek közé.


Folytatás hamarosan...