Teleki Sámuel 1887-ben indult el többszáz fős expedíciójával az afrikai Baringo-tóhoz „és még egy kicsit tovább…” Nem csoda, hogy úticéljukat így határozták meg, hiszen ekkoriban még nem sokat tudott a tudomány erről a területről, a térképeken is fehér foltként szerepelt.Az utazás tervét Rudolf főherceggel, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösével közösen találta ki Teleki Sámuel. A trónörökös javaslatára Ludwig von Höhnel lett az expedíció térképésze. Egy
másik útitárs pedig Hámisz, a kedves kis cerkóf majom volt, aki, ha gazdái leszidták, „szívesen” állt bosszút a teherhordókon, akik mintegy háromszázan cipelték a felszerelést.
Uralkodói ajándékok
A szokásos tárgyak (sátor, fegyverek, élelmiszer, gyógyszerek) mellett
190 láda szövetet és üveggyöngyöt is vittek, hogy ezzel „kedveskedjenek” a törzsi vezetőknek. Ez volt az úgynevezett hongo vagy kényszerajándék, melynek összeállítására nagy tapasztalatú helyi vezetőt fogadtak fel. Ő volt Dzsumbe Kimemeta, aki tanácsaival segítette az expedíciót és szervezte a mindennapi teendőket. A védelem biztosítását Dualla Idriszre és szomáliai testőrcsapatára bízták.
Nehézségekkel teli útAz expedíció Zanzibárból indult. Ezzel kezdetét vette egy nehézségekkel teli, de sikeres felfedező utazás. Már az út elején sok teherhordó megszökött a csomagokkal, így veszett el a gondosan összeállított könyvek és térképek, mérőműszerek, ajándéktárgyak egy része.
A szállításban segédkező szamarak közül sok nem bírta a terhek cipelését, és néhány az erős sodrású folyókban veszítette életét. A teherhordók folytonos elégedetlensége - a nehéz terhek, a napi több órai gyaloglás, a nem megfelelő ennivaló - miatt gyakran kellett Teleki Sámuelnek határozottan fellépni, hogy elkerülje az expedíció sikertelenségét. Volt olyan teherhordó, aki nagyon jó színészi képességekkel játszotta el haldoklását, de a „gonosz szellem” kiűzésére felemlegetett korbács azonnal meggyógyította.
Diplomáciai problémák és az élelmiszerellátásA helyi törzsfőnököknek adott ajándékok (hongo) összeállítása is nagy odafigyelést igényelt.
Amennyiben a helyi király nem találta az ajándékot megfelelőnek, azt sértésnek vette, és ezzel veszélybe kerülhetett az expedíció tovább haladása vagy a helyiek által biztosított élelmiszerellátás. A helyi politikai viszonyok befolyásolásában is szerepet játszott az expedíció, bár erre maga Teleki Sámuel sem számított. Mocsi uralkodója - akit többszöri kérés ellenére sem látogatott meg Teleki Sámuel - képes volt megtámadni Miriáli királyt, a saját vejét, hogy így álljon bosszút azért, mert Teleki őt többször is felkereste és ajándékokkal halmozta el.
Az élelmiszerellátást a csere mellett vadászattal biztosították. A vadászszerencse azonban kiszámíthatatlan, így volt olyan este, amikor üres hassal tért nyugovóra a karaván. Végül két zebrát sikerült Teleki Sámuelnek lőni, melynek „húsát elkészítettük és azt találtuk, hogy kitűnő ízű, körülbelül olyan, mint a sült harcsáé.”
LányszöktetésNéhányszor
fegyveres összetűzésre is sor került az expedíció tagjai és a helyiek között. Az egyik ilyen eset volt, amikor Pángáni sziget egyik falujából
egy teherhordó megszöktetett egy lányt, mire a helyiek támadással válaszoltak. Az összeütközés eredménye két halott és két sebesült. Teleki Sámuel csak testi épségének veszélyeztetésével tudott a tűzharcnak véget vetni, no és persze egy ökörrel, melyet a falu vezetőjének küldött vigaszajándékul a szerencsétlen eset miatt. Az expedíció nehézségeit jól bizonyítja, hogy Teleki a végére 45 kg-t fogyott.
Folytatás >>Mácsai Anetta