Esterházy Miklós Esterházy Ferenc és Illésházy Zsófia fiaként köznemesi család sarja, s bár szülei evangélikusok voltak, ő a katolikus hitre tért át, ezért apja kitagadta. Apja helyett nagybátyja, Illésházy István, a későbbi nádor támogatta.

1612-ben Dersffy Orsolyával, majd annak halála után 1624-ben Nyáry Krisztinával kötött házasságai mind anyagi szempontból, mint pedig társadalmi elismertség tekintetében igen előnyösek voltak számára. 1613-ban bárói, majd 1626-ban grófi rangot kapott. A soproni országgyűlés 1625-ben választotta nádorrá. Az Esterházy család vagyonának és nagyságának megalapozója volt, műpártoló tevékenysége jelentős; ő építtette a nagyszombati jezsuita templomot, amire a kép felirata is utal.

A főúri ősgaléria portrék egyik legjellegzetesebb példája a festmény, amely a nagyszombati jezsuiták számára készült pártfogójukról és támogatójukról. Létezik egy korábbi, 1626-os egészalakos családi ősgaléria portré is, amely e kép előzményének tekinthető.


Sokkal jelentősebb azonban a hasonlóság Elias Widemann ugyancsak 1645-ben keletkezett rézmetszet-arcmásával. Feltételezhetjük, hogy Widemann e festményt használhatta előképként. Míg azonban Widemann 1646-ban Pozsonyban „Comitium Gloriae Centum Qua Sanguine Qua Virtute Illustrium Heroum Iconibus Instructum” címmel kiadott portrésorozatának mindegyik darabja ovális keretben, mellképeken jeleníti meg ábrázoltjait, öltözéküket ennek megfelelően csak részleteiben bemutatva, a festmény egész alakos kompozíciója a korai ősgaléria képek kissé merev beállítású, sematikus típusát követi: a háttér szembetűnő motívumai a baloldalt feltűnő drapéria, a jobboldali terítővel letakart asztal, rajta iratokkal órával és fejfedővel, de ugyanígy elengedhetetlen kellék a lenti címer, valamint a jobb felső sarok meglehetősen hosszúra sikerült felirata. A művész több gondot fordított az öltözék részleteinek ábrázolására, mint az arcvonások jellemzésére, s míg az előbbiek ornamensként jelennek meg, az arc bemutatása csak a leglényegesebb vonásokra szorítkozik.


A festmény a nagyszombati jezsuita kolostorból érkezett Jankovich Miklós gyűjteményébe. Annak megvásárlásával került először a Magyar Nemzeti Múzeum Általános Képtárába, majd a Történelmi Képcsarnok gyűjteményébe. Mindkét állandó kiállításon folyamatosan láthatta a közönség egészen az első világháború kezdetéig.

Az 1996-ban újrarendezett állandó történeti kiállításon több évtized után újra látható.