A népi lakáskultúrát, a bútorok és a szobát díszítő elemek elhelyezését a parasztságnál hagyományok, szokások határozták meg, így különbségeket fedezhetünk fel etnikai, vallási és táji vonatkozásokban.

A XIX. században a gazdálkodás fejlődésével, modernizálódásával a lakáskultúra stílusváltása is elkezdődött, a parasztbútorok mellett fokozatosan elterjedt a megrendelésre készült polgári bútorzat. Természetesen ez nem egy azonnali éles váltást jelentett, hiszen a tulajdonosok érzelmileg is kötődtek az akár többgeneráció által átörökített berendezésekhez.

A faliképek, melyek főként üvegképek, tükörképek voltak, a XVIII. századtól részei a paraszti szobaberendezéseknek. Az úgynevezett elsőházba vagy tisztaszobába elhelyezett, képkeretbe foglalt nyomatok elsősorban vallási tartalmúak voltak, majd a XIX. század második felétől, még inkább az I. világháborútól kezdve megnőtt a fényképek száma. Különösen kedveltek volt az esküvői képek, melyeket a menyasszonyi koszorúval vagy a vőlegény bokrétájával üvegeztettek be. Emellett a születési, esküvői, konfirmációs emléklapok festett virágos vagy nyomtatott képei is gyakoriak voltak.

A két világháború között Paszabon vásárolt képráma házilag készült. A képkeretben középen található nagyméretű üres rész egykori tartalmát már nem tudhatjuk meg. Az ékrovással díszített fenyőfa ráma kilenc részből áll, s ebből nyolc részben nyomatokat helyeztek üveg alá. A nyomatokon virágok (rózsák, gyöngyvirágok, nefelejcsek, árvácskák), egymáshoz érő férfi és női kezek, illetve turbékoló galambok szerepelnek. Ezek a képrészletek romantikus érzelmeket keltenek a szemlélőben, így talán egy esküvői képrámáról beszélhetünk, mely az ifjú pár fényképét foglalta keretbe.

Baloghné Szűcs Zsuzsanna

Faragott képkeret
Gyűjtés helye, éve: Paszab, 1932
Készítés ideje: XX. század első fele
Gyűjtemény: Jósa András Múzeum néprajzi gyűjteménye, ltsz. 60.59.2.
Méret: 57 x 32 x 3,3 cm