Különleges épületeket bemutató sorozatunkban ezúttal egy eltűnt épületegyüttesről lesz szó, amely mindössze két éven keresztül állt a Duna partján. Ez volt a Konstantinápoly Budapesten névre keresztelt szórakoztató negyed, mely a mai Műegyetem helyén működött. Története a millenniumi évhez kapcsolódik, amely a fővárosi szórakoztatóipar számára is sok újdonságokat hozott. Készítői, az akkor oly csábító keleti romantika varázsára támaszkodva fogtak bele a költséges vállalkozásba. Az építkezéseket az Országház építője, Hauszmann Sándor irányította, Gerster Kálmán tervei alapján. Az építész gyakorlatilag a török birodalom fővárosának másolatát tervezte meg. A török épületek korhű felépítésének célja – a mulatozás mellett – az volt, hogyna magyar lakosság megismerje a török emberek életét, lakberendezésüket, a muzulmánok vallási hiedelmeit, viseletüket, szokásaikat.
Perzsaszőnyegek, török kávé és hastáncosnőkA látogatók a hajóból kiszállva egy hosszú fahídon keresztül jutottak a budai Konstantinápolyba, ahol pezsgő élet fogadta őket. A Galata téren szólt a zene, mellette mulató helyezkedett el perzsaszőnyegekkel elzárt szeparéival, míg a török kávéházban török táncosnők lejtették izgató táncukat.
Kis török házak, egzotikus bazárok, misztikus török színház, vándorkomédiások, mind-mind elkápráztatták az arra járókat. Volt itt kitűnő olasz vendéglő, pezsgőspavilon, kávéházak, varieté, és még egy vurstli is. A különleges látnivalók, a szórakozási lehetőségek széles tárháza és a pompás esti tűzijátékok mellett a rendezők a tavon csónakversenyeket és nemzetközi úszóversenyeket is tartottak.
Rövid karriert futott beAzonban a budai Konstantinápoly csak két nyáron működött. A nyitás után sokan felkeresték, de a rossz idő és a nehézkes megközelítés miatt a látogatók később elmaradtak, viszont a bérleti díjak és a külföldről szerződtetett mutatványosok bére sok pénzbe került. Oly sokba, hogy
a vállalkozás bevételei nem fedezték kiadásaikat, így a cég csődbe ment. A mulató működtetésével a következő évben a korabeli éjszakai élet ismert vállalkozója, Somossy Károly próbálkozott. Ám hiába, neki sem sikerült visszacsábítania a közönséget: pár hetes működését nem kísérte siker.
Néhány évig még álltak az egykori török jellegű épületek, elhagyatottan, szomorú mementóként emlékeztettek az ezredévi parádékra.
Perczel Olivér