Vannak tárgyak, melyeket mindig meg kell magyarázni, ezek közé tartozik a pajzsdudor. A támadófegyverek (kard, lándzsa) mellett a védekező felszerelés fontos darabja volt a pajzs. A pajzsdudor a pajzs külső oldalán helyezkedett el, és az ellenséges támadófegyverek elhárítását szolgálta. A pajzs belső oldalán volt a fogórésze, mely szintén vasból készült. Maga a pajzs fából készült, peremén vasveretek maradtak fenn. Ezek a veretek megmaradnak a sírban, míg a farész elpusztul. A veretek elhelyezkedéséből tudjuk, hogy a kelta harcosok vastag, nagyméretű pajzsot használtak.

Ahogy a támadófegyvereken gyakran megfigyelhető díszítés, így a pajzsok vasrészein is, leggyakrabban hullámvonallal találkozunk. A farészek nem maradnak meg, de nagyon valószínű, hogy ezek is díszítettek voltak, talán az ellenség elrémítésére szolgáló rajzokkal, bár egy jól felfegyverzett kelta harcos önmagában is elég ijesztő lehetett. A csatákba, ahogy az antik történetírók többször is megemlítik, vadul vetették be magukat.

A pajzsok jóval kisebb számban kerülnek elő, mint a lándzsák vagy a kardok. A ráksi temető egyik sírjában találtak ilyen darabot. A Szabadi határában lévő kelta temető egyik sírja két darabot is megőrzött. A különösen gazdagnak tekinthető temető ezen sírjában, több kardot és három lándzsahegyet is találtak, vagyis egy gazdag, vagy egy kivételes harcos nyugodott a sírban.

Természetesen voltak szegényebb harcosok is, néha csak a pajzs külső veretének egy darabja kerül elő sírból. Soha nem fogjuk megtudni, hogy egy eredeti, teljes szépségében és fényességében is kiváló pajzs kis darabja milyen célt szolgált, talán csak emlék, vagy éppen rontás ellen szolgált.