Sokan ismerik az ízletes makói hagymát, de kevesebben tudják, hogy ez a növény és kereskedelme a Viharsarok szegényparasztsága számára nem egyszerűen termény, hanem a parasztpolgárrá válás lehetőségét nyújtó kincs volt. A balkáni és angliai piacokra utazó hagymás zsákok hátán egy új társadalmi réteg született, amelynek életébe és értékrendjébe bepillantást nyerhetnek az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark makói házának látogatói, mint a hagymatermesztés sajátos tárgyi eszközkészletébe is.

Az Emlékpark létrehozásában oroszlánszerepet játszott Erdei Ferenc néprajzkutató és politikus, aki maga is makói hagymás családból származott, és büszke volt a makói hagymások nagygazdákétól elütő, „kimozdult és kilendült” paraszti kurázsijára.

Az ópusztaszeri skanzen dísze: a makói hagymás ház

Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark Szabadtéri Néprajzi Gyűjteményében felépített hagymásház Makón a hagymások főutcáján, az Aradi u. 94. alatt állt. A mérnöki kiosztású, 1500 négyzetméteres telken 1834-ben döngölt földből épült a szobából, konyhából, kisszobából, kamrából és istállóból álló ház.

A 19. század végén a falusias küllemű épületet mezővárosi gazdaházzá alakították át. A mestergerendán nyugvó födémet félméternyivel felemelték, a nádtetőt cseréppel cserélték ki, a konyhai szabadkéményt lebontották, a ház elé nyitott nagyereszt emeltek, a helyiségek számát újabb kamrával, az eresz végén kiskonyhával bővítették. (A díszes deszkaoromzat nem ezé az épületé volt eredetileg.)