Esterházy János (1901-1957) Csehszlovákia legjelentősebb magyar mártír politikusa. Azt tartotta, hogy: „Mi a szlovák népet mindenkor testvérünknek tekintettük és fogjuk tekinteni a jövőben is. Az ezeréves sorsközösség az Úristen műve volt, és ezt a sorsközösséget emberi erő szét nem bonthatja.” Esterházy politikai célja a
trianoni békeszerződés revíziója volt. Az 1938. novemberi I. bécsi döntéssel a Felvidék déli részének Magyarországhoz való visszatérését követően a Szlovákiában maradt
hetvenezres magyarság érdekeit védelmezte és egyben a
magyar kormánytól a szlovák lakosság jogainak betartását követelte a visszacsatolt területeken.
Esterházy, mint a szlovák parlament képviselője, 1942. május 15-én a
zsidóság kitelepítéséről szóló 68/1942-es alkotmányi törvény szavazásakor egyedüliként a törvény ellen szavazott, mert mint magyar, mint keresztény és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartotta. Esterházy János 1944-ben zsidók, csehek, szlovákok, lengyelek százainak
segített a szökésben. Magyarország 1944. októberi német megszállása ellen memorandumban tiltakozott.
A
horogkeresztesek rövid időre internálták, a Gestapo körözte. A szovjet csapatok bevonulása után Gustáv Husákkal tárgyalt, ahol szóvá tette a magyarok üldözését. Husák utasítására letartóztatták és átadták a szovjet titkosszolgálatnak. Koholt vádak alapján tíz év kényszermunkára ítélték és
Gulag-táborba küldték Szibériába. A szlovák Nemzeti Bíróság 1947. szeptember 16-án egyetlen ülésen Pozsonyban halálra ítélte a fasizmussal való együttműködés vádjával. A szovjet hatóságok 1949-ben kiadták a csehszlovák hatóságoknak. Elnöki kegyelemben részesült és életfogytiglant kapott. Külső segítséggel alkalma lett volna megszökni, de ezt elutasította, mondván hogy ő nem bűnös, tehát nincs miért szöknie.
1957. március 8-án
a morvaországi Mírov börtönében halt meg. Hamvait 2017. szeptember 16-án a tiszteletére épült alsóbodoki Szent Kereszt Felmagasztalása kápolnában helyezték örök nyugalomra. Mára Gróf Esterházy János alakja úgy körvonalazódik, mint
a Visegrádi Négyek közös boldoggá avatásra jelöltje.
Vasvári Zoltán