Talán sosem koncentráltunk még ennyire a megfelelő étkezésre, a természetes gyógymódokra és az általános egészségmegőrzésre, mint most. Köztudott, hogy a paprika erejét adó kapszaicin számos pozitív hatással bír. A pálinka pedig az általános vélekedés szerint „mindenre jó”, legyen az köhögés, megfázás vagy – ahogy régen mondták – hideglelés. Vajon milyen gyógyító erő rejlik a két komponens találkozásából születő paprikapálinkában?

Gyógynövények és gyógyítás a szegedi ferences kolostorban

A 16. század elején, Szegeden megtelepedő ferences barátok tevékenységének nemcsak a gyönyörű Mátyás téri templomot, hanem a mellette lévő kolostorkertet is köszönhetjük.

A szerzetesek egyaránt gondoskodtak a rájuk bízott gyülekezet hitbéli vezetéséről és egészségügyi ellátásáról is. Mi sem volt természetesebb, hiszen a kora újkorban az orvosok szolgáltatásai csak a kiváltságosok számára elérhető luxust jelentették, a parasztság például borbélyokkal, bábákkal, füvesasszonyokkal kúráltatta magát.

Az Alsóvároson megtelepedett barátok szintén kivették a részüket a gyógyító munkából. Füveskertjükben számos gyógynövény tudatos termesztését valósították meg, melyek szárítása, feldolgozása és tárolása is a kolostor területén történt. A paprikát valószínűleg nem az elsők között telepítették – az a Mátyás téri templom felszentelése idején inkább dísznövénynek számított.

A ferencesek balkáni vándorlásaikon vehették magukhoz, és ültették el a kolostorkertben a paprikát. Bálint Sándor, a növény szegedi termesztésének 20. századi kutatója is így vélekedik: „Tudjuk azt is, hogy a szegedi kolostornak valamikor hatalmas kertje volt, amely gyógyító füvekben, egzotikus növényekben, hatalmas fákban egyaránt bővelkedett... Tudjuk, hogy ezekben a századokban különösen a hideglelés (malária) tizedelte népünket, és éppen ennek orvossága, csillapító szere gyanánt tűnik föl a paprika.”


Minden nyavalya gyógyszere a paprikapálinkában

Szeged-Alsóváros népe a kolostorkertben ismerkedett meg a paprikával, meggyőződött gyógyító erejéről, és hamarosan maga is termeszteni kezdte. A fűszer a néphit részévé vált, úgy tartották, pálinkába áztatva „minden nyavalyát eredményesen kúrál”. Lázrohamok esetén például 7 paprikamagról kellett inni, „hiszen a hideglelés is éppen 77-féle”.
A paprikapálinkában azonban nem csak a bevehető, lenyelhető csodaszert tisztelték, alkalmazását külsőleg is javasolták. A folyadék magas alkoholtartalma (és a beáztatott fűszer ereje) a paprikapálinkát általános fertőtlenítőszerré tette. Segítségül hívták rovarcsípések vagy vágott sebek esetében. A kezelés természetesen nagyon kellemetlen, égető érzéssel és kipirosodó bőrrel járt, a célnak azonban kiválóan megfelelt.

A paprikapálinka nem csak elődeink csodagyógyszere volt, készítését és alkalmazását az Alsóvárosi Ferences Látogatóközpont is többször bemutatta.