A XX. századi magyar történelem zűrzavaros évei voltak. Nagy nyomás nehezedett mindazokra, akik ragaszkodtak a szellem szabadságához. Küzdelmes volt a civilek számára is, de talán még küzdelmesebb a színészek számára. Mindenki a maga módján igyekezett túlélni. E különös kor különös történeteket generált. Gobbi Hilda: Drága a Zsír!
Gobbi Hilda például a Közben című kötetében említi, hogy 1956 októberében, mikor kihozták a Nemzeti Színház színészeinek káderlapjait a minisztériumból, ő is elolvasta a róla szóló aktát. Ebben egy érdekes bejegyzést talált, amely a békekölcsön-jegyzésről szólt. Ez lényegében egy burkolt adóforma volt, az 1949-ben meghirdetett ötéves terv költségeinek egy részét ebből kívánta fedezni a hatalom. Gobbit pedig elmarasztalták, mert kevés pénzbeni fölajánlást tett. Indoklásként annyit mondott a színésznő: Drága a zsír!
Lukács Margit traktoros Marcsának nem volt jó
De említhetem Lukács Margitot is, az örök Évát, a Nemzeti Színház legendás, királynői alkatú színésznőjét, akire azért nem volt szüksége a kor filmművészetének, mert ahogy annak idején szinte szállóigévé vált a mondás: „jó színésznő a Lukács, csak nem jól mutat traktoron!” .
Raksányi Gellért: Holnap gyere be a kivégzés után
És ott volt Raksányi Gellért is, aki Ablonczy Lászlónak mesélt egy tanulságos történetet ezekről az időkről: „A színpad és az élet tébolyosan összekuszálódott. Egy nap taxin utaztam régi párommal, aki évtizedekkel ezelőtt elhunyt, s útközben ő kiszállt. Búcsúzóul azt mondtam neki: „Holnap gyere be a kivégzés után!” „Mikor?” – kérdezte. „Kilencre lemegy a kivégzés. A kiskapuban várj meg!” – köszöntem el. Párom becsukta az ajtót, s a sofőr megkérdezte „Tessék mondani ügyész úr: milyen kivégzés lesz holnap?” Mondtam: „Nem is egy, több...!” „És kik ezek?” „Buckingham, Rivers...” – erre ő: „Szent Isten! Ezek nem is magyarok!”„Nem bizony! Angol bárók, hercegek, grófok.” És mit csináltak? – tudakozódott tovább. „A hatalom átvételére törekedtek.” „Kérem, ez borzasztó!!” Aztán megmondtam neki az igazat: Én játszom Erzsébet királyné bátyját, Rivers grófot. Tőkés Anna játssza a királynét, engem végeznek ki először, aztán Balázs Samut mint Hastingst, majd Básti Lajost mint Buckinghamet és így tovább. Végeztünk, 20 forint borravalót adtam volna, ami akkor óriási pénz volt. „Nem kell a borravaló, tessék csak eltenni ügyész elvtárs!” – tiltakozott a taxis.
A III. Richárdról beszéltem neki, de az igazat nem hitte el! –hát ilyen hangulatban éltünk.”
Szebényi Ágnes