A gazdag földbirtokos családból származó Goszthony Mária 1935-ben kerámiaégető kemencét építtetett Bárdibükkön. A műhelyhez Goszthony Sári is csatlakozott. Ő készítette ezt a csengettyűt is, amelyre Isten bárányát festett rá. A Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, hozzá kapcsolódik e műtárgy képi ábrázolásának kultúrtörténeti háttere, mely az ókeresztény szimbolikából fakad.
A keresztény művészet szimbolizmusa már a katakombafestészetben megnyilvánul. A rejtjeles beszédhez való vonzódás érthető a kereszténység és a környezete viszonyából, az egyház legbensőbb, szentségi életéről nem volt szabad nyíltan beszélni a pogányok előtt, hogy elkerüljék a profanizálást. A jel-képben közös volt rendszerint a „kép”, de amit jelentett, az már nem.
"A jó Pásztor ábrázolásokon a juh (bárány) jelentheti a bűnbánatot, a megtalált bárányt, a megmentett lelket. A IV. századi ábrázolásokon mind gyakoribb a bárány a Krisztus szimbólumként jelenik meg. Kapcsolata a húsvéti báránnyal, Ábrahám feláldozott áldozatával hozható összefüggésbe. A „kos” a tökéletesség jelképe. A húsvéti bárány lett legkorábban Krisztus-szimbólum a kereszténységben. Jelentésében a bárány az új exodus, azaz az Ószövetségből az Újszövetségbe való átmenet szimbóluma. A „leölt, de mégis élő” bárány áldozatának gondolata. A Bárány olyan Krisztus-szimbólum, amely kizárólag keresztény gyökerekkel rendelkezik, nem azonosítandó a más képábrázolásokon látható juhokkal. A Bárány „harcos”, mindig a győztes Krisztus jelképe, ezért szarvakkal ábrázolták. „Arnion” a szarv az erő és a hatalom jelképe. A képi ábrázolásokon fejét rendszerint hátra fordítja, ritkán ábrázolják profilban, aminek az lehet a magyarázata, hogy a művész érzékeltetni akarta: visszanéz követőire. A kereszttel vagy zászlóval ábrázolt bárány a középkorban terjed el, a szenvedő bárány képe is. A felemelt láb utalás arra, hogy Jézus megáldotta a kenyeret, innen eredeztethető az eukarisztikus bárányábrázolás." (Vanyó László: Az ókeresztény művészet szimbólumai, Apostoli Szentszék Könyvkiadó, 1988.)