„…zömök termet, rövid nyak, széles hatalmas váll, nagy fej, erősen kifejlett mell, napbarnította piros arc, erős ajkak, s az ajkakra boruló vastag bajúsz… Szürke kék szemeiben nagy mélység, sok szelídség, s a hatalmas erkölcsi erő sugárzása volt. Mind oly tulajdonságok, melyek köztapasztalás szerint a nőkre igen erős hatást szoktak gyakorolni." - Ezekkel a sorokkal jellemezte Eötvös Károly Deák Ferenc külsejét.

Ezt a külsőt láthatjuk festmények, grafikák, szobrok és fényképek sokaságán, de a vonások megörökítése mindig erősen függött az erre a feladatra vállalkozó művésztől. Sok múlott persze azon is, éppen milyen évszámot írtak, hiszen nemcsak az ábrázolt külseje változott meg időközben, a magyar képzőművészet, ezen belül a portré műfaja is jelentős mértékben átalakult az alatt a csaknem negyven év alatt, amely időszakban Deák Ferenc személyét fontosnak tartották a közönség számára bemutatni.


Deák a jogi végzettséget megszerezvén a húszas-harmincas években jórészt neveltetésének helyszínén, a kehidai kúriában élt. Jelentős fordulat következett be életében, amikor bátyja, Deák Antal maga helyett öccsét szánta a pozsonyi országgyűlés Zala vármegyei képviselőjének, aki 1833. május elsején meg is érkezett a városba. A fogadóban, ahol Deák Ferenc lakott, egyre többen látogatták, s hamar kialakult azok köre, akikkel szívesen és gyakran találkozott: Kölcsey Ferenc, Beöthy Ödön, Bezerédy István, Klauzál Gábor.

Az 1843-44-es, majd az 1847-es diétákon azonban Deák már nem vállal követséget: legjelentősebb közszereplése 1848-as kormánytagsága volt. Nem véletlen tehát, hogy ábrázolásai 1840-től kezdve ismertek, hiszen ekkorra már nagyra becsült közéleti személyiség volt.

Az 1840-es évek elején a korszak két kiváló festője, Barabás Miklós és a bécsi Franz Eybl is készített portrét Deákról, ezek közismertek. Sokkal kevésbé mondható ez el arról az akvarellről, amely szintén ekkortájt keletkezett, és Benesch Pál alkotása. Beneschről nem sok információnk van, de vízfestménye nagyon hasonló a két kortárs képeihez: a fiatal, kissé feszélyezettnek tűnő Deák egy karosszékben ül, baljában könyv. Külseje, arcvonásai alapján itt még ifjabb, mint Eötvös Károly leírásában, ezért is különösen érdekes számunkra ez a portré, mert minden bizonnyal az egyik legkorábbi, ha nem a legelső ábrázolás „a haza bölcsé”-ről.