A debreceni gubás céh kannája 2017-ben került a Déri Múzeum néprajzi gyűjteményébe. A feltehetően debreceni fazekasműhelyben készült nagy méretű zöld mázas edény 2016 őszén tűnt fel a műkereskedelmi forgalomban. Egy budapesti aukciós ház árverési katalógusában bukkantunk rá.

Bár nyilvánvaló, hogy a néprajzi gyűjtemények gyarapításának korábbi klasszikus formájára, a terepen végzett tárgygyűjtésre napjainkban már alig van lehetőség, s éppen ezért a műkereskedelem csatornái felértékelődnek, mégsem mindennapi esemény egy muzeológus számára, hogy árverésen licitálóként vehessen részt. A szóban forgó remek darabot azonban mindenképpen szerettük volna megszerezni, hiszen a múzeumnak nagyon gazdag céhes tárgyi emlékanyaga van, s ebbe a sorba jól illeszkedik. A tárgy egyedi értéke mellett azért is jelentős számunkra, mert állandó kiállításunkban egy műhely enteriőrben bemutatott, az egykor nagy múltú debreceni mesterséghez kapcsolódik. Az árverésen a múzeum képviseletében egyetlen licitálóként, kikiáltási áron sikerült a tárgyat megszereznem.

A 19. század közepéről származó kétfülű kanna szája enyhén ovális, hegyes kiöntő csőrben végződik. Vállán három helyen kör alakú pecsétnyomó lenyomata látszik. Ezen az 1841-es évszám egyértelműen kivehető, körirata azonban bizonytalan, közepén feltehetően tépőszéken ülő figurát ábrázol. Két lapos szalagfüle a nyakából indul, s középtájon az edény falához rögzített. Díszítménye hasán és hátoldalán kör alakú, domború keretben található. Elől egy kerek formából induló leveles ág fogja körbe a következő karcolt szöveget: „Az. ns. Gubás Céh. Kanája. Készült. augusztus. 20 1844.” Hátoldalán cserépből kinövő virágtő ágain két egymással szembe forduló madár ül, csőrükben leveles, virágos ág. A virágtő tulipánban végződik, alul kifelé hajló fejű szegfű és rózsa. A virágtő fölött félkörívbe rendezett karcolt felirat: „Jó jövendőt az magyarnak, rossz idei már valának”

Valamivel több mint száz évvel a céh kanna elkészülte után, az 1950-es évek elején az egykor népes, sok családnak megélhetést nyújtó gubás mesterség egyik utolsó képviselője, Harsányi Imre megállapítja:

"Az a pár ember, aki még szívósan ragaszkodik hozzá, míg bírja, de arra is esteledik, nemsokára ráborul az éjszaka, amelynek nem lesz reggele többé, csak az emlékezete marad meg, hogy hajdan egy virágzó ipar volt nagy Debrecen városában a gubás mesterség."