Megsárgult fotó a körmendi múzeum második termében, rajta tömeg és egy szobor. Az ember szinte hallja az idegenvezető monoton orrhangját: „A szobor Horvay János alkotása, 1907-ben avatták fel.” Pont! Mehetünk tovább! Pedig a történet ennél jóval több!


Lelkes adakozásból született...

A derék körmendiek - engedve a korszellemnek - elhatározták, hogy emléket állítanak a szabadságharc legendájának „érczbe öntve”. Persze ezt a döntést már korábban egy utca elnevezése, egy Lajos-napi arcképkoszorúzás és egy velocipédes turini látogatás előzte meg. Az egykori kormányzó 100. születésnapját akkora lelkesedéssel ünnepelték, hogy a főszolgabíró figyelmeztette a helyhatóságot: „intézkedjék ... hogy a tekintetben legkisebb rendzavarás, esetleg ablakok bedobálása elő ne forduljon, mert az esetben kénytelen leszek a T. Elöljáró Urat a törvény értelmében szigorúan felelősségre vonni.” Az ötletet tett követte. Adakozott mindenki, aki tehette. Végül az iparoskör feloszlásakor az összes pénzét az alapnak adományozta.


Már az első útjára is tévedésből ment...

1907 őszére a szobor elkészült - és megkezdődött egyúttal a „csavargása” is. Az elkészült alkotást Körmend helyett Kőszegre küldték. Ahol a helyiek megdöbbentek: „Ki rendelt ide Kossuth szobrot, pláne, ki fogja ezt kifizetni?” Végül, két nap után, csak megérkezett Körmendre a mű. Itt Kossuth Ferenc jelenlétében le is leplezték. Ettől kezdve harmincnyolc éven át ide járt ünnepelni a hazafias lakosság. Mígnem valaki a szobor helyére egy, minden bizonnyal szép(nek gondolt) szovjet hősi emlékművet nem álmodott. Kossuthnak tehát mennie kellett!

Legközelebb a 8-as főútvonal mellett „stoppolt” a nagy hontalan. (Ez tán korigény volt? Vecsésen Steinmetz , Budaörs felé Osztyapenkó az útszélen !) Innen indult aztán - remélhetőleg utolsó útjára - mai helyére, a körmendi főtér sarkára. A szép, szecessziós bíróság adta háttér előtt tényleg jól mutat! Hogy aztán szándékos-e vagy véletlen, nem tudni. De a szobor karja az egykori lovarda felé mutat, jelezve: „Ott álltam!”


Nézzük meg együtt!