Ismeri és szereti őket. Védi és gondjukat viseli. Viszi, hozza, utazni segíti a kicsiket és nagyobbakat. Mintha egy kincsesbarlang őre volna… Ismerjék meg a Déri Múzeum egyik gyűjteménykezelőjét, Mózsi Anitát! Milyen feladatokat rejt ez a munkakör? Mózsi Anita: Egy gyűjteménykezelőnek remek munkája és rendkívül jó dolga van! Hálás és büszke vagyok, mert szerencsémre a Déri Múzeum legszebb gyűjteményében dolgozhatom. Láthatom, érinthetem a gyönyörű tárgyakat. S hogy mit csinálok? Ügyelek a műtárgyakra, probléma esetén, vagy amikor egy kiállítás formálódik, egyeztetek a restaurátorral, a muzeológussal, tervet készítünk a hibák kijavítására. Csakugyan ismerem és nyilvántartom a gyűjtemény darabjait. Szállítom is őket, ha szükséges a saját, vagy más múzeumban készülő kiállításhoz, végzem a papírmunkát, egyszóval gondját viselem a tárgyaknak a legjobb tudásom szerint.
Melyik is az a „legszebb gyűjtemény”? MA: A múzeum Iparművészeti gyűjteménye. Számát tekintve nem a miénk a legnagyobb egység, de nálunk van a legszerteágazóbb és a legtöbbféle tárgycsoport.
Múzeumunk névadója, Déri Frigyes nagyon jó szemmel és nagyon jó ízléssel válogatta össze a gyűjteményt, amelyben sok minden más mellett fegyverek, japán, kínai, egyiptomi, honfoglalás kori, antik görög–római tárgyak is találhatók. Nagylelkű adományozása nyomán ezek bekerültek a Déri Múzeum anyagába, s az intézmény így olyan kiemelkedő szerepet kapott, amely csak budapesti múzeumoknak adatik meg. A japán gyűjteményünkben található hasonlóan értékes tárgyak hazánkban csak a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban vannak, a Szépművészeti Múzeum pedig hamarosan a mi szarkofágunkkal egészíti ki egyiptomi gyűjteményét egy időszaki kiállításra. Az iparművészet kollekciónk pedig igazán mind közül a legszebb: bútorok, kerámiák, porcelán, fajansz és kőedények, kávés- és teáskészletek, ónkannák, patyolatkendők, tálak, melyeket a református egyház szertartásai során használnak, textilek, viseletek, terítők, játékok, ötvösművészeti tárgyak – szinte felsorolhatatlan mennyi gyönyörű tárgy van itt!
A gyűjteménykezelő szíve elég gyakran fájhat, hiszen látja ezt a rengeteg csodát, a látogatók elé viszont nem kerülhet oda minden?! MA: Igen, ez szomorú dolog, de az állandó és az időszaki kiállításaink azért sok lehetőséget adnak. Azok is, amelyeket mi rendeztünk-rendezünk, de az is nagy megtiszteltetés, ha egy másik múzeum kér tőlünk egy tárgyat, s ott szerepel, hogy tulajdonosa a debreceni Déri Múzeum. Így reménykedhetünk abban is, hogy kedvet kap a látogató és megnézi, milyen kincsek vannak még itt.
Milyennek kell lennie egy jó gyűjteménykezelőnek?
MA: Szeretnie kell a tárgyakat. Mindegyik különleges, nemcsak amelyik csillog, amelyik első ránézésre mutatja szépségét, mint egy aranyozott tárgy vagy egy elefántcsont váza. Szeretni kell őket, gondozni kell őket, mert megérdemlik, különösen ebben a mostani világban, amelyben a tárgyak jönnek és mennek, nem maradandók. Fontos a jó emlékezőtehetség, fontos ismerni és követni a tárgyak életét, s persze jó gazdának kell lenni, vigyázni kell arra, hogy a több száz-, de akár ezeréves tárgyak a történelem részeként megmaradhassanak.
Utóbbi nem pusztán a gyűjteménykezelő számára fontos…
MA: Természetesen. Ezért beszélünk nemzeti kulturális örökségről, ami azt jelenti, hogy a múzeumokban őrzött tárgyakban olyan információk őrződnek meg a múltunkról, melyet semmiféle írásos dokumentum nem tud számunkra átadni. A tárgyak képesek arra, hogy fölidézzék az egyszer volt ember arcát és mozdulatait. Szinte magunk előtt láthatjuk őket. Vagyis a történelem olyan megtapasztalását teszik lehetővé, melyre egyetlen más intézmény sem képes. Nemcsak a látogatók figyelmét képesek felkelteni szépségükkel, hanem gondolkodási és megértési folyamatot indítanak el. A nemzeti önismeret és a történeti tudat létrehozásában a múzeumok nélkülözhetetlenek.
Dallos-Nagy Krisztina