5 éve, 2015. április 15-én zárt be végleg a városligeti Közlekedési Múzeum. Az 1966. április 2-án megnyitott épület háború utáni átépítését Strohmayer Ferenc tervezte.

Strohmayer Ferenc (1899–1967) Budapesten született egy nyolcgyermekes asztalos mester fiaként. Faipari szakiskolát, majd felsőkereskedelmi szaktanfolyamot végzett. 1934-ben „Strohmayer Testvérek Különleges Faáru- és Műbútorgyára” néven vállalkozást alapított, számos igényes épületbelsőt tervezett (pl. Lillafüredi nagyszálló). 1936-ban pedig meghívták a dániai Palace Hotel mulatójának berendezésére, és több külföldi nagyváros lokáljában is figyelemreméltó belsőépítészeti munkát végzett.

A II. világháború idején gyára repülőgép-alkatrészeket készített, 1948-ban fahatású alumíniumbútorok gyártására állt át „Alufa” néven.

Az államosítás után a MÁV Vasúttervező Vállalathoz került, ahol 1958-ban főtervezőként ő készítette el a Nyugati és a Keleti pályaudvar átépítési tanulmányterveit. Ugyanekkor rajzolta meg munkatársaival, Siraky Lóránddal és Thomas Antallal a Közlekedési Múzeum újjáépítési tervét is. Az épület 1944-ben komoly károkat szenvedett, a MÁV azonban pártolta a felújítását. „Az új Közlekedési Múzeum külső képe eltér majd a régitől. A tervezők mellőzték a tornyos cirádás bejáratot, és egyszerűbb homlokzatot alakítanak ki. Az eredeti architektúrát azonban tiszteletben tartják.”

1960-ban ismét Koppenhágába hívták a Palace Hotel éttermének átépítésére. Hamarosan több nyugati megkeresést is kapott. „A kék szemű és piros arcú férfi […] végig építette az egész életét. A régi világban csak Európában tizenhét szórakozóhelyiséget rendezett be. Lokálokat, grill-bárokat és varietéket csinált. Épített Oranban, Tuniszban, Casablancában, Isztambulban, Varsóban, Lodzban, Kaunasban, Rigában, Oslóban, Koppenhágában és Stockholmban és már Japánba és Amerikába is hívták. Nem ment. Strohmayer Ferenc dolgozni nagyon szeret. Elmenni nem szeret.”

Strohmayer Ferenc 1967. február 11-én ment el végleg.

Pápai Tamás László