… nem nagyon hallani. Ha az ősi család neve elhangzik valahol, legelőbb a mártírhalált halt miniszterelnök, vagy a humánus szemorvos jut mindenkinek az eszébe. Ez nem ok nélküli! Persze a családnak voltak nagy egyéniségei, tettei jóval számosabbak. Hallott a kedves Látogató Batthyány Gyuláról, a festőművészről, aki megfestette dédapja hadbírósági tárgyalását? Vagy Ödönről, a balatoni vitorlássport meghonosítójáról? Ugye, nem.

Beszéljünk most Batthyány Tódorról! Hogy nem is hallott róla a tisztelt Látogató? Egy az ő monogramjával díszített tál emlékeztet rá nálunk, a körmendi múzeumban.

A XVIII. század második felében élt gróf, kísérletező elme volt, ráadásul egy eléggé szokatlan területen. A hajó, a hajózás szerelmese volt. Emellett birtokait szerette volna bevonni a világkereskedelembe. Így hajókat épített. Mondom: épített és nem építtetett! Ő maga tervezte a járműveket, amivel aztán árut szállíttatott Bécsbe, és mellesleg 10.000 hl gabonát bírt el. Ez önmagában is szokatlan volt annak idején.

Egy másik inkább hasonlított az Orion űrhajóra. „Formája felül ovális, az az tyúkmony forma, egészben bé vagyon fedve, körüs körül folyosója, a fedöléken pedig 4 oldalról egy egy ajtaja vagyon, az ajtó úgy vagyon készítve, hogy azt mind fel lehet tolni, mind le bocsátani, felső része rostélyos, alsó része pedig egészen deszka,… , sem kormányát, sem evedző lapiáttyait látni nem lehet”. (Magyar Kurír, 1793.10.08.) Így a Dunán, ami valljuk be nem egy szerény patakocska, ár ellenében vontatás és vitorlázat nélkül tudott haladni. Hozzáteszem, a meghajtás mikéntje a mai napig ismeretlen, csak feltételezések szólnak róla. Ez volt a „Bucentaurus”.

Ha pedig hozzáteszem, hogy száz esztendő múltán, 1896-ban a család ikervári birtokán megépül hazánk első vizierőműve, ki kell tágítani ismereteinket az eddig díszmagyaros, kardos képekről ismert Batthyányakról!

Pintér György