Az utóbbi hetekben mind azt érezzük, hogy talán hamarosan visszatérünk a megszokott kerékvágásba. Egyre többen vállalkoznak utazásra, merészkednek újra tömegközlekedési eszközökre. Ezzel összhangban választottunk most egy rövid szöveget a Pesti Paprikából.

Történetek a Pesti paprikából. Rádiókabaré-sorozat, 1958.

A Magyar Rádió 1958-ban nagy sikerű kabarésorozatot sugárzott, melynek Pesti paprika volt a címe. A humoros szövegek a ’paprika’ és a ’fűszer’ kifejezéseknek egészen új értelmet adnak. A kabaréest konferansziéja szerint a pesti paprika régebbi fűszer a szegedi paprikánál, egyidős a pesti polgárral. Termőtalaja az aszfalt, de megterem a bérházak lakásaiban, a hivatalok aktaporos szobáiban és a kávéházak cigarettafüstös levegőjében. A pesti paprika a világ legszívósabb növénye, nem pusztítja el tűzvész, árvíz, földrengés, háború sem. A pesti paprika egyebekben sokban hasonlít a szegedi paprikához, de míg a szegedi paprikát az ÉTEL, a pesti paprikát az ÉLET ízesítésére használják. A Pesti Paprikából vett kabaréjelenetek a nagyvárosi mindennapok humoros oldalát mutatják be, nem egyszer rendszer-kritikusan.

Az utóbbi jellemző különösen erős a Végállomás című rövid párbeszédben.


SALLAI (belép): Üdvözlöm, Forgács úr. Nini, hol találkozik az ember ismerőssel?

FORGÁCS (bent ül): A villamoson. Üljön ide mellém. Meséljen, hogy van?

SALLAI (leül mellé): Jobb erről nem is beszélni. Maga hogy van?

FORGÁCS (sóhajt): Ne is kérdezze. Ha azt mondom, hogy borzalmasan, akkor már felvágok.

SALLAI: Bizony, bizony. Én se bírom már sokáig. Elég hülyék voltunk, hogy itt maradtunk. Itt, ahol ilyen alakok a vezetők. Higgye el, Forgács úr, én már félek az újságot kinyitni. Minden nap van valami új rendelkezés…

FORGÁCS: Napról napra romlik a helyzet. A kormány meg csak ígérget, ígérget, de nem tartja be. Azt is ígérték, hogy a lakáskérdést megoldják.

SALLAI: Nem hiszek én már ezeknek semmit. Nem bízom a kormányban, nem bízom a vezetőkben. Szónokolni tudnak, hogy ilyen nehézségek, meg hogy olyan nehézségek, de nem csinálnak semmit. Persze, nekik nincsenek filléres gondjaik, lakásproblémájuk sincsen. Csibészek! Én mondom, csibészek.

FORGÁCS: (közelhajol hozzá): Pszt! Csöndesebben! Tele vagyunk spiclikkel.

SALLAI: Bánom is én. Csak az igazat mondom. Nem igaz? Eleinte fuvoláztak, hogy így lesz, meg úgy lesz, most meg már mi van? Munkanélküliség, lakásnélküliség. És ha már kap az ember nagynehezen valami munkát, akkor se lehet megélni belőle.

FORGÁCS: Higgye el, Sallai úr, én nem is emiatt vagyok úgy oda.

SALLAI: Hanem?

FORGÁCS (félénken): Az atmoszféra rettenetes. Az egyéni szabadság hiánya. Ez az, ami kibírhatatlan. Az ember csak azt mondhatja, ami nekik tetszik, és ha mást mond, jön a rendőrség. Nem így van?

SALLAI: De sajnos így van. – Megérkeztünk. Itt a végállomás. Szálljunk ki.

KALAUZ (be): Endstation! Prater! Alles steigt aus!

SALLAI (feláll): Mondja, Forgács úr, nem tudja, merre van itt Bécsben a Günther Strasse?