A keltáknak, ennek az európai, vaskori népességnek a legszebb alkotásai közé tartoznak az üvegtárgyak. Az üveg színeivel, sima felületével már régóta lenyűgözte az embereket. Nem csoda, hogy mind az ókori görögök, mind a rómaiak készítettek belőle ékszereket. Tőlük került a tudás aztán Európa északibb területeire, melyeket a különböző kelta törzsek fokozatosan uralmuk alá vontak. Őket is elvarázsolta az üveg kivételes szépsége, nem véletlen, hogy ellesték készítésének titkait.

Sőt sajátos, csak rájuk jellemző technikát fejlesztettek ki, melyet csak évszázadokkal később értek utol más népek. Ennek segítségével mással össze nem téveszthető üvegékszerek sorozatait állították elő. Feladták ezzel a leckét a vaskor kutatóinak. Sokáig tartott, amíg megfejtették e technika minden csínját-bínját, és sikerült például másolatokat készíteni a kelták karpereceiről.

A korszak üvegműhelyét nem ismerjük, sehol a világon nem került még elő ilyen. Feltételezzük, hogy nem volt minden faluban. Leginkább a nagyobb központokban gyárthattak üveget. Ugyanakkor maga a műhely épülete nem kellett, hogy sokban különbözzön a település többi házától. Hogyan lehet akkor gyártóközpontokat találni? Ott keressük ezeket, ahol sok az üvegtöredék, üvegnyersanyag vagy elrontott ékszerek darabkái. Hozzánk legközelebb Délnyugat-Szlovákiában, valahol a Duna völgyében lehetett üveggyártás.

A Nyíregyháza határában feltárt temetőben három sírban találtunk üvegkarperecet. Közülük kettő ép. A fotón bemutatott példány az egyik legkedveltebb típus, melyet Közép-Európában sokfelé megtalálunk.