Középkori harangjaink jelentős része elpusztult, a templomok leégésének esett áldozatul vagy értékes bronzanyaga miatt olvasztották be. Ezért ma már csak kevés templomban kongatnak középkori haranggal, ezek is jórészt a töröktől kevesebbet szenvedett területeken találhatóak.


Veszély elmúltával már nem tudtak érte menni….

A múzeumokban őrzött régi harangok közül jó néhány földmunkák során került elő. A nehéz harangokat nem lehetett könnyen elvinni a menekülésékor, így jó megoldásnak tűnhetett elásni azokat akár a pusztító ellenség, akár a harangot rekvirálni akarók elől. Ha egy harang a modern korig a földbe maradt az arra utal, hogy a veszély elmúltával már nem tudtak érte menni. Elrejtői is elpusztulhattak vagy rabságba kerülhettek, de lehet, hogy a templom sem működött már tovább.

A török háborúktól sokat szenvedett Somogy megyéből 6 ilyen földberejtett harangot ismerünk, amelyeket Patay Pál mutatott be 1978-as múzeumi évkönyvünkben.


A törököket túlélte, a világháborút azonban már nem...

Három harangot még a 19. században, a kaposvári múzeum megalapítása előtt találtak meg. A Szabáson és a Taszáron talált harang a Nemzeti Múzeumba került, sajnos az előbbi a világháborúban megsemmisült. A Zselicszentpálon előkerült harangot az Eszterházyak Fraknói várukba vitették, ahol ma is látható. A Tótújfalun az 1960-as években találtak egy feliratos, 1512-ben készült harangot. A múzeumunk gyűjteményébe tartozó darab jelenleg a barcsi Dráva Múzeumban látható.


Vannak azért örök túlélők is...

A Rippl-Rónai Múzeum régészeti kiállításán is megnézhetünk egy középkori harangot, amelyet 1977-ben árokásó géppel találtak Bolhás mellett. 1533-ban öntötték, koronájával együtt 54,5 cm magas, 45 cm az átmérője. Kisebb méretű (36 cm magas 30 cm átmérőjű) a mai Bárdudvarnok külterületén elásva talált harang, amelyet a 15. században önthettek és Denna falu templomához tartozhatott. Jelenleg a régészeti raktárban van, talán egy jövőbeni nagyobb kiállításon megtekinthető lesz.