A festő munkamódszere szerint számos vázlatot készített a téma ábrázolásához. Az egyik legérdekesebbet és legkorábbit ezek közül 1935-ben vásárolta meg a Szépművészeti Múzeum, Dobai János datálta a kompozíció Pietá-típusa alapján, s ő következtetett ebből arra, hogy még Bécsben készülhetett, ahol Székely ösztöndíjért folyamodva mutatta be.

A következő évben keletkezett rajz, illetve festmény tanulmányok már lényeges eltérést mutatnak ehhez képest; nőtt a szereplők száma, már nem érezhető olyan erősen a siratás-ikonográfia alkalmazása, s a kép arányai is megváltoztak. A legkorábbi kompozíciós vázlat egy 1857-ből származó naplórajz, ezt követik a siratás-típusú variációk, míg végül Székely megállapodott annál a változatnál, amely a megtalálás pillanatára helyezi a hangsúlyt.

II. Lajos haláláról számos egykorú forrás leírása tudósított, s Székely, aki nagyon fontosnak tartotta a hitelességet, s az egykorú források lehető legpontosabb követését, használta is ezeket. De a 19. század történetírói is foglalkoztak a témával, s írásaik hasonlóképpen ismertek voltak a festő számára.

Alighogy elkészült, már fel is került a Nemzeti Múzeum falára

1859-ben Münchenbe utazva Karl von Pilotynak, a történelmi festészet professzorának mesteriskolájában készítette el Székely a képet. A kész festményt 1861-ben állították ki a Pesti Műegyletben. Már a bemutatása évében felmerült közgyűjtemény számára történő megvásárlása, s nem sokkal ezután, 1863-ban a Magyar Nemzeti Múzeum magyar művészek csarnokában volt megtekinthető a közönség számára.

Mohács: a szabadságharc leverése után lett közkedvelt téma

A Mohács-téma efféle képzőművészeti feldolgozása az 1850-es években terjedt el, korábban alig készült ilyen rajz vagy festmény, s 1851-ben Orlai Petrics Soma nagyméretű olajképe az első ilyen, amit a Székely képével egy időben festett Kovács Mihály kép követ, jóllehet ez utóbbi a csatatéren elesetteket temető Perényinét ábrázolja.

Az 1848-49-es szabadságharc leverése után vált kedveltté a Mohács-téma, talán nem véletlenül, hiszen a korszak közönsége minden bizonnyal a közelmúlt eseményeire vonatkoztatta, s éppen a szabadságharc - hasonlóan a csatatéren elesett - költő-halottja, Petőfi volt a Mohács párhuzam egyik megformálója költeményében. Ez a többszörös párhuzam, olyan szimbolikus háttértartalommal gazdagította a témát, amely nagyon jellemző volt a történelmi festészet 1849-67 közötti magyarországi periódusára, arra a sajátos korszakra, amelyet a jelenre, illetve közelmúltra és a régmúltra egyaránt utaló emlékeztető-lelkesítő szándék hevített.

Basics Beatrix