A karikás ostor honfoglalás kori örökségünk. Rövid nyelű, kenderkötélből és szíjból font, hosszú sudarú állatterelő eszköz, melyet minden lábasjószágot őrző pásztor használt. Két részből, a tulajdonképpeni ostorból, és a rövid, rendszerint alkar hosszúságú, díszített nyélből áll. A nyelet és az ostort szíjból vagy fémkarikából készült nyak köti össze. Az eszközt egykor maguk a pásztorok készítették.
Az itt látható ostor fa nyelének gazdag díszítését rézből, valamint fehér, rózsaszín, kék és zöld kaucsuklemezből készült berakások adják.
A nyelet szinte teljes felületén beborítják a díszítmények; a mintázat elsősorban egyenes vonalak és pöttyök változatos elrendezéséből áll. A készítő nevét és a készítés idejét felirat örökíti meg: „KARDINÁL LÁSZLÓ SAJÁTJA KÉ 1926-BA JULIUS HÓ”. A feliratos részt cserépből kinövő életfák, a koronás magyar címer rajzolata és hármas tulipán tagolják.
Az ostor biztos fogását a csuklóra húzható, rézgyűrűkkel kivert sallang segíti elő, míg a nyél szíjjal befont felső részét cakkozott szélű úgynevezett bőrpillangók díszítik. Az ostor kenderkötélből készült, melynek sudarát vékony szíjból készült fonat ékesíti, s rafiából készült csapó zár le.
Dám László
Karikás ostor
Gyűjtés helye, éve: Balsa, 1933
Készítés ideje: 1926
Gyűjtemény: Jósa András Múzeum néprajzi gyűjteménye, ltsz. 55.224.1.
Méret: 145,5 x 37,5 x 8,7 cm