Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeum
Akár nyelvtörőként is ismételgethetném - címeres csizmaviasz, pedig nem az! A körmendi múzeum sok mindent őriz és még mi minden őrizhetne, ha 1945 ágyúzástól hangos tavaszán nem pusztul el annyi érték! De pusztult, szó szerint tonnaszám! A körmendi levéltár anyaga - egy nagy szemétkupacbanLátogatóink borzadva nézik a fényképet a negyedik termünkben, amin kimondhatatlan összevisszaságban könyvek, iratok hevernek egy nagy kupacban. Igen, ez a körmendi Batthyány Levéltár megmaradt anyaga, a fényképen! A kép mellett, az üveg alatt, néhány maszatos iratdarab - Kőszegi tanár úr, vagy valamelyik diákja az út menti sárból húzkodta ki, talán élete kockáztatásával...
Pecsétviaszból csizmaviaszÉs amott meg egy
fehéres korong alakú valami, közepén vörös pecsétviasz. A korong csonka. Mellette a cédulán a magyarázat. Az évszázados függőpecsétet egy magára biztosan sokat adó, egyenruhájára kényes - természetesen hős -
szovjet harcos, bicskájával megfaragta, hogy alkalmassá tegye csizmája viaszozására. Puhább és kicsi vízhatlanabb lett tőle a dicső lábbeli.
Barbárság? Az! Háború volt. Sok más mellett rengeteg pótolhatatlan irat veszett oda gyújtósként vagy más még ennél is nemesebb célra felhasználva, esetleg a Rábába szórva vagy út mellé vetve.
Wc-papírként megmenekülhetett az állomány egyharmada
És jöttek Kőszegi tanárúrék - de írjuk ki a nevüket, akiét tudjuk: Kőszegi Bartunek János, Kevey István főszolgabíró, lelkes diákok és más civilek, akik éltek a szovjet parancsnok engedélyével. Ő ugyanis kijelentette, a levéltár anyagát nem adja, de magáncélra, wc-papírnak lehet belőle vinni. Volt ősi fóliáns, is vászonra festett kép is, amellyel kitört ablakszemet pótoltak.
Amit végül elvittek és biztonságba helyeztek, az sem kevés. Nagyjából az állomány harmada. Amit pedig meg tudunk mutatni, az ennek csak egy morzsája. Kordokumentum. Kétszeresen is, hiszen mutatja a kort, amikor írták és azt a kort is, amikor az „érték” fogalmai teljesen összezavarodtak. Mondjuk az élelemre cserélhető nagykabátot, vagy a csizmaviasznak használható ősi függőpecsétet. De jó, hogy az az idő már elmúlt!
Pintér György