Dédanyáink idejének szórakozási lehetőségeire, az emberi kapcsolatok ápolásának, a társas összejöveteleknek különféle módjaira némi nosztalgiával gondolunk.

A polgárcsaládoknál általában a megszokott vizitidőben történtek a kötelező bemutatkozó-, részvétnyilvánító- és rokoni látogatások. Üdvözlőkártyák, képeslapok, báli táncrendek, és a különféle programokról tudósító meghívók, szórólapok és tudósítások idézik fel ezeket a "boldog békeidőket". Az aláírásokkal szignált legyező és a használatát "megtanító" virágnyelv-könyv szintén becses darabjai gyűjteményünknek.

Farsangkor gyakoriak voltak a bálok és az otthoni baráti összejövetelek. Jellachich Károly írása szerint a 19. század közepén ilyen alkalmakkor a pécsiek fánkot, rétest, pörköltet vagy paprikást ettek, a férfiak a cukrozott, és meggyújtva kék lánggal égő szilvapálinkát, a "krampampulit" iszogatták.

Családi program volt húsvétkor a Szent Sírok meglátogatása, a feltámadási körmeneten való részvétel és a századfordulótól a mecseki kirándulások is – persze ez utóbbihoz nem kellett külön ünnepi alkalom. A fiatalok a bálokon, a lányos házaknál rendezett zsúrokon, a városi rendezvényeken, vagy éppen a századfordulón divatba jött sportoknak, például a korcsolyázásnak hódolva, vagy teniszpályákon ismerkedhettek. Az egyesületek számos rendezvénye is sokakat vonzott.