Ha megfelelően feltöltődtek a kedves Látogatók a múzeumunkban Körmend és a Batthyány család történetével, egy sétát javasolnék a főtéren.


Egy magányos szobor a főtéren

Az ősi városközpont, mint annyi más városban, piactér is volt, de itt állt a szégyenoszlop, ahová, mint közmegvetés tárgyát, a kisebb bűnösöket kötötték ki. Erről máshol, máskor még lesz szó. Ha valaki átsétál ezen a főtéren, netán elnyal egy fagyit a kis fagyizónál, annak délnyugati sarkában egy mellszobor tűnik a szemébe. Batthyány Fülöpöt ábrázolja Lantos Györgyi 2013-ban felállított alkotása. Nem egy monumentális alkotás méretét tekintve, de legalább van! 


A méltatlanul elfedett Batthyány Fülöp

Hogy a várost 340 esztendőn át uraló családból miért éppen Fülöp, akinek szobra áll itt? Mert megérdemli!

Nem csak azért, mert a magyar urak közül a második legnagyobb összeget adományozta a Magyar Tudóstársaság (ma: MTA) létrehozásához, talán még azért sem, mert az 1812-ben a Várkertben talált körmendi kincsleletet, ahogy volt, az akkor még csak 10 éves Nemzeti Múzeumnak adta. Ettől az Akadémián vagy a múzeumban érdemelne emléktáblát. De ő volt, aki német hivatalnokai épülésére német-magyar szótárt adatott ki.

És ő volt az is, aki az 1817-es tűzvész után újjáélesztette a koromba, hamuba fulladó városunkat. Ráadásul mindezt előrelátó gondossággal tette. Mivel a belvárosban nem nagyon maradt ép ház, jószerivel még a helye is csak-csak, „újra rajzoltatta” a várost. Elrendelte, hogy az - ő komoly támogatásával - épülő házak a főtérre vezető, nyílegyenes utcák mellett álljanak, olyan távolságra, hogy a tűz ne terjedhessen tovább. Adókedvezményt adott azoknak, akik cseréptetővel gondolták befedni házukat. Persze, még lehetne sorolni jótéteményeit, de ez a legmaradandóbb - a körmendi belváros.

Nyugodtan mondhatjuk: nagy ember volt! És mégis, érdemtelenül elfelejtett alakja történelmünknek. Iskola viseli a nevét - Enyingen! És van egy szép festmény a múzeumunk dísztermében. Sok? Kevés? Elég? Döntse el Ön, kedves leendő Látogatónk!

Legyen a vendégünk!