A Kisfaludy Emlékházban található egy különleges műtárgy, egy pergamenre festett allegorikus akvarell. A vízfestmény hátoldalán Kisfaludy Sándor autográf, francia nyelvű sorai és aláírása olvasható. Az életről és halálról mesélő kisméretű, közel 200 éves védett műtárgy egy sümegi vállalkozó jóvoltából hazatért relikvia, mely 2018-óta az állandó kiállításunk része.

A színes vízfestmény hátoldalán egy idézet olvasható, a Himfy Szerelmeiből, A Boldog szerelem mottója, Kisfaludy életének esszenciája így szól:

„L'amour est notre vie: oui, vivre c'est aimer,
C'est rendre un autre heureux, et c'est l'être soi-même”

„Szerelem a mi életünk: vagy, élni nem más,
mint szeretni, viszonozni egy másik boldogságot, és önmagunk lenni.”


Egy levél a halotti koszorúból

A kis kép hátoldalához egy hozzáragasztott lap kapcsolódik, mint Kisfaludy halálának mementója. A lapon Zala vármegye által Kisfaludy Sándor 1844. november 1-én tartott temetésére küldött koszorúból származó babérlevél található, melyet a költő nővére, Mayer Józsefné, Kisfaludy Anna küldött Jankovich Antalnak a temetést követően.


Tisztaság, barátság, szerelem...

A kép allegorikus elemekből, jelképes, finom művészi ábrázolásokból épül fel. Az aprólékosan kidolgozott kis vízfestmény középpontjában egy idilli kertet látunk, ahol egy empire hölgy áll, szívvel a kezében, fehér ruhában, lelógó kék palásttal a vállán, egy koszorúval díszített, lángoló oszlop mellett, lábánál horgony, feje felett pedig egy koszorút hozó fehér galamb.
Az allegorikus elemek összekapcsolódva visszautalnak a címre.

A női szépség, tisztaság, báj, erények megjelennek a fehér – kék ruha és a fehér galamb képében. A barátság, hűség, támasz szimbólumai az oszlop és a horgony. Az érzelmekre, barátságra, lélekre, szerelemre a szakralitás szimbólumai: a szív, tűz, koszorú, egységet képezve emlékeztetnek minket Kisfaludy életútjára. A költő életére, melyben az érzelmek, a szerelmek, a barátság mind olyan fontos szerepet játszottak, ahogyan ezt verseiben megfogalmazta:


A boldog szerelem

IV. ÉNEK.102. Dal.

A mesterség: boldog lenni,
Igen könnyű, de ritka;
Nem kell ezért messze menni, -
Bennünk vagyon a titka.
Sándor s Caesar a világot,
Hogy boldogok lennének,
Felforgatták, - boldogságot
Ám de még sem nyerének. -
Szív és lélek valóságom;
S azért minden boldogságom,
A két legszebb érzelem;
Barátság és szerelem.