Bizonyára hallottak már a Hatvani kultúráról és a kultúra névadójának számító strázsahegyi bronzkori földvárról. Mivel ezekről már számos helyen írtak szakavatottabb kezek, ez a bejegyzés inkább szóljon a hatvani földvárhoz kapcsolható temetkezésekről. A hatvani földvár lakóinak temetkezéseiről és azok helyéről jóval kevesebb információnk van, mint magáról az erődített településről.

Egyrészt a temetők a mai város alatt, tehát beépített területen lokalizálhatók, másrészt az előkerült sírok közül csak néhányat sikerült régésznek feltárnia, ezáltal a sírokat szisztematikusan megfigyelnie. Többségében viszont helyi lakosok találták meg a sírok leletanyagát és juttatták el az egyes múzeumokba (lásd példának Sperlágh József kutatásait, aki 19. század végén hatvani kultúrás sírokat talált az egykori kishatvani csárda mellett, illetve a Kálvária dombon, a leletanyagot a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi).

A Hatvani kultúra temetkezési módjáról általánosságban elmondható, hogy az elhunytakat hamvasztották, a halottak maradványait pedig a gödörbe szórva, valamilyen szervesanyagba csomagolva vagy egy edénybe, urnába helyezve tették a sírba - sokszor kerámia-együttesekkel együtt.

Temetőiket mindig a településeiktől távolabbi területen jelölték ki, általában több kisebb, gyaníthatóan nagy családi temetőket létesítve. Ilyen temetők sejthetők a már említett volt kishatvani csárdánál (Temető utca/Csányi út/Horváth Mihály út kereszteződése), a Delelő utcában, a Balassi Bálint utcában és a Hárstelepen (feltehetően az utóbbi 2 lelőhely szintén egy temető maradványa) és az Ifjúság utcában. Az Ifjúság utcai temetkezések tekinthetők a leginkább kutatottnak, mivel ásatás során kerültek elő viszonylag kis helyen (Ifjúság utca 17-21.). Mindhárom sír szórthamvas temetkezést rejtett magában (lásd a mellékelt képen), tehát a hamvak nem az urnában, hanem az urna körül, a sírfenéken lettek elszórva.

Gál Andrea régész,