Lorántffy Zsuzsannának egyetlen – hitelességét illetően vitatott – arcképe a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának gyűjteményében található annak 1884-ben történt alapítása és kiállításának megnyitása óta. A képet Jankovich Miklósné Hauck Róza közvetlenül férje halála után, 1846-ban ajándékozta a Nemzeti Múzeum Képtárának. Bár Zichy István monográfiájában arra utal, hogy talán azért nem a Jankovich gyűjtemény megvételekor, 1836-ban került a múzeumba, mivel a gyűjtő maga „nem tartotta megfelelőnek arra, hogy a nemzetnek felajánlott gyűjteménybe felvétessék”, erre nézvést semmilyen bizonyítékunk nincsen, azt viszont tudjuk, hogy a gyűjtemény festményeinek nagy része nem elsősorban kiemelkedő művészi értéke, sokkal inkább a magyar történelemmel való kapcsolata, forrásértéke révén volt fontos.

A Történelmi Képcsarnok első, Várkert Bazárbeli kiállításán Pulszky Károly rendezte el a termekben a képeket, s ő volt az, aki az azonosítás és datálás kérdéseiben többnyire a végső döntést kimondta. Az ugyanezen évben kiadott katalógus nagymértékben támaszkodik az ő műtárgy-meghatározásaira. A katalógus 97. tételszáma alatt olvasható a kép leírása, s a korát 18. századiként jelöli meg a szöveg. A kép folyamatosan szerepelt a Történelmi Képcsarnok kiállításain, mindvégig Lorántffy Zsuzsanna arcképeként. Ami ennél is fontosabb, már a Nemzeti Múzeum Képtárának kiállításán is látható volt, s az 1870-es képtárkatalógusban az első terem első tételeként jelenik meg, mint ismeretlen művész munkája.

A festményt tehát a legkorábbi kiállításon is láthatta tehát a közönség és az ott másoló, képeket tanulmányozó művészek, s nem sokkal később már sokszorosított grafikai változata is elkészült, ami arra utal, hogy – mint a Nemzeti Múzeum Képtárának sok más képét – forrásként, hiteles műtárgyként kezelték a kortársak. Ez persze nem perdöntő bizonyíték hitelességét illetően, hiszen ismerünk olyan eseteket, amikor egy festmény mint hiteles portré szerepelt és másolták, használták forrásként évtizedeken át, míg ki nem derült róla, hogy valójában egészen más személyt ábrázol.

Esetünkben mindenképpen elválasztandó egymástól a kép hitelessége és eredetisége. Egy 19. századi másolat is lehet hiteles, ha olyan kompozíciót másol, amely bizonyíthatóan az ábrázoltról, annak életében készült. Zichy István viselettörténeti elemzése nem érinti a kép hitelességének kérdését, sokkal inkább az a címertani fejtegetés, amely a források és címertani adatok alapján megállapítja, hogy a képen ábrázolt címer nem pontos, sőt téves. Bár a kép művészettörténeti elemzését a korábbiakban nem végezték el, valószínűsíthető, hogy Pulszky Ferenc datálása és leírása helyes.