A cifraszűr egyre nagyobb mértékű díszítése a népművészet XIX. században kibontakozó új stílusával párhuzamosan alakult ki. A korábban is ismert egyszerű, díszítetlen szűrposztó ruhadarabot előbb a szélein kezdték színes rátétekkel beszegni, hogy megakadályozzák a szélek bomlását. Később mind népszerűbbé vált hímzéssel való cifrázásuk, ami drágulásukhoz vezetett.


Tiltólistára került

A XIX. század első felében gyakoriak voltak a „szegett” és „czifra” szűrrel kapcsolatos tilalmak, amelyekkel a hatóságok a mértéktelen „cifrálkodásnak” szerettek volna gátat szabni. Az 1850-es évektől a cifraszűr „parasztos stílusa” miatt nemzeti, politikai tartalommal telítődött, és divatjának már semmi sem állhatott útjába. Az 1870-es években felszabadult a szigorú tilalmak alól, így virágkora a XIX. század utolsó évtizedeire esett.


Akár több nemzedéket is kiszolgált

A szűrkészítés egyik legnagyobb központja Debrecen volt, ahonnan ez az úgynevezett nyakas szűr is kikerült. A képen jól látható a debreceni szűröknek az a – kis felálló galléron túli – jellegzetessége, hogy az oldalát a hónaljtól csaknem az aljáig végig hímzés borítja. Az egyenes szabásvonalak mentén piros és fekete csíkozású posztórátétek váltakoznak tömötten szerkesztett, többszínű fonallal kivarrt virágmotívumokkal. A nagy, négyszögletes galléron, illetve alatta két koronás címert is láthatunk egymással szembefordítva. A pompás cifrázást kisebb és nagyobb méretű lapos horgolt gombok, úgynevezett harasztrózsák teszik teljessé. Egy ilyen szűr több nemzedéket is kiszolgált, s viselőjének tekintélyes megjelenést kölcsönzött.


Ratkó Lujza


Cifraszűr
Gyűjtés helye, éve: Tiszavasvári, 1964
Készítés helye, ideje: Debrecen, 1902
Gyűjtemény: Jósa András Múzeum néprajzi gyűjteménye, ltsz. 64.205.1.
Méret: 161 x 121 cm