Kisfaludy Sándor álmát, hogy a nemesi testőrség tagja legyen, anyai nagyanyja, Sándorffyné Tarányi Terézia (1716–1790) közbenjárására, igaz, egy székelyföldi kitérővel, de sikerült elérni. Kisfaludyt, Zala vármegyét képviselve, 1793. január 5-én nevezték ki az olyannyira áhított bécsi magyar nemesi testőrgárda tisztjének. A fiatalember diákkori vágya vált valóra akkor, mikor magára öltötte a magyar királyi testőrség díszes egyenruháját, és feltette az egyenruhához tartozó fejfedőt. A prémmel díszített, piros színű testőrsüveg megidézi testőrírónk bécsi életét és a testőrségben töltött mindennapjait.

Bécs: a viharos szerelmek és kultúra városa

Kisfaludy Bécsben a magyar nemesi ifjaknak az örömöktől egyáltalán nem tartózkodó életét élte. Viharos szerelmei között tudhatta Mária Terézia leányát, a nála 30 évvel idősebb Krisztina főhercegnőt, vagy a kor leghíresebb balerináját, az olasz származású Medina Máriát, akik mellett még hosszú a sora azoknak a táncosnőknek, akik csak a színpadon voltak kezdők. A császárváros ugyanakkor a formálódó magyar értelmiség kohója volt. A magyar mellett olasz, német, latin, francia nyelveket beszélő hősünk itt találkozott először irodalmi nagyságaink remekeivel, került kapcsolatba a színház és az opera világával. A kiművelt katonatisztek szolgálati idejük lejártával jellemzően hazatértek Magyarországra, és az itteni közösségek javára fordították Európa egyik legfontosabb udvarában elsajátított tudást.

180 cm magasság, kiművelt fő

A testőrgárda tagjainak szakmai alkalmasságuk mellett, külsőleg és viselkedésükben is a legmagasabb elvárásoknak kellett megfelelniük. A szabályzat előírásainak értelmében a felvételnél különös gondot kellett fordítani arra, „hogy csak megnyerő külsejű és csak formás, magas termetű ifjak kerüljenek a testület tagjai közé”. A megkívánt legkisebb magasságot 5 láb 8 hüvelykben (180 cm) írták elő. A gárdistáktól szigorúan elvárták, hogy külsejük ápolt, megjelenésük pedig az udvari etikett szabályainak megfelelően elegáns legyen.

De mit sem ért a tetszetős külső, ha az nem párosult szellemi műveltséggel. A gárda parancsnoksága igen fontos feladatának tartotta a testőrök szellemi kiművelését, nyelvismeretük fejlesztését. Követelményként szabták meg, hogy a gárdisták „a császári-királyi udvarban használt nyelveket és más, részben szükséges, részben hasznos tudományokat” szabadon választott órák keretében tanulják. A gyakorlati oktatásban elsősorban a lovaglásra, a vívásra és a táncoktatásra helyezték a hangsúlyt. A regula szerint igen korán, reggel hat órakor kezdődött számukra a nap és szigorú napirend szabályozta életüket.

A nagy örömbe aztán vegyült némi üröm is...

Az 1794 elején kinevezett új testőrkapitány, Splényi Mihály báró, és a Kisfaludy köré csoportosult testőrök között konfliktus alakult ki. Történt, hogy egy ügyben a testőrök bepanaszolták a kapitányt, de őket büntették meg. A Martinovics-féle szervezkedés miatt is bizalmatlan volt a légkör, mivel Martinovics Kisfaludyt is megpróbálta beszervezni. 1795 decemberében a testőrök zendülést szerveztek, felgyújtották tantermüket. Kisfaludyt 8 társával együtt kizárták a testőri gárdából, és tábori szolgálatra vezényelték Milánóba.

Kisfaludy testőrsüvege mesél nekünk a régmúlt nemesi világról és emlékeztet minket arra, hogy 1848-ig a magyar nemesség kitüntetésnek tartotta és dicsőséget jelentett számukra a testőrséghez tartozás. A magyar kiváltságos osztályok, büszkén recitáltak egy igen elterjedt versikét:

„Szép királynak lenni, hát magyar királynak,
Kit királynak termett magyarok szolgálnak.”

forrás: Kisfaludy Sándor Emlékház,
Miklósi-Sikes Csaba: Erdélyi tájak, emberek Kisfaludy Sándor életében. Művelődés, LXXII. évfolyam, május

Oszkai Réka