Érdemes szó szerint közölni, hogy milyen állapotok fogadták érkezésekor:

„ A Brindzán a Tsz. homokbányájában munka közben a kotró rengeteg sírra és egyéb épületre akadt.(…) Azonnal a helyszínre siettem, ahol megdöbbentő látvány tárult elém. A kotró éppen nem dolgozott. A terepet százával borították az ép emberi csontok. A domb oldalán mindenütt félbevágott sírok, benne fél csontvázak. A dombtetőn egy épület alapja félbeszakítva. Megkezdtem a mentést. (…) Lassan világosodott a kép. Egy Árpád-kori, (…) alig 9-10 méter hosszú sövénytemplomban lemészárolt emberek feküdtek előttem. A csontvázak össze-vissza hányva, egymáson keresztül-kasul. Az egyik női csontváz hanyatt feküdt, karja védekezően az arca elé húzva, a karcsontok a csuklótól kb. 5 centiméterre úgy voltak elvágva karddal, hogy a két csont közül a hátsó nem volt teljesen átvágva, egy pár milliméter tartotta.” - írja munkanaplójában a volt múzeumigazgató.


Egy hét múlva a tatárjárásnál is nagyobb pusztítás fogadta az kiérkező régészeket...

Szántó kérte a munkálatok leállítását, amíg egy hivatalos régészt nem talál a leletmentés folytatásához. Egy héttel később Nagy Árpád egri régésszel mentek ki a lelőhelyre, de már csak a templom körüli temető maradványait találták, a templom múltkor látott részletét elhordták. Az elhordott homokban emberi csontok és egy kb. másfél méter hosszú, feltehetően a templom alapjából származó faragott, fekete kő feküdtek.

1972-ben a kitermelés továbbra is folytatódott, a pusztítás mértéke tovább nőtt. Egy másik naplóbejegyzésben a templomról a következő olvasható: „Boldogon folyik a homokbánya kitermelése. A 12. századi templomocska utolsó részét is széttolták a dózerrel. Most jól látható, hogy ha tavaly feltárjuk a sérült templom mögötti dombot, még kb. 15-20 m-es épületrészt találhattunk volna.”


Végül mindössze egy koporsózár maradt a temetőből...

1973-ban újra kilátogatott a homokbányába, ekkor a falban még számos sírt látott, az egyikből egy erősen korrodálódott, vas koporsózárt emelt ki (lásd a mellékelt képet). Ez az utolsó emlék, ami megmaradt az egykori templom körüli temetőből.


A tatárok mészárolták le a templomba menekült lakosságot...

A Szántó által leírt, Boldog-Brindza lelőhelyen elpusztított templomban talált emberi maradványok és a 12-13. századi kerámia alapján kijelenthető, hogy valószínűleg a kora Árpád-korban alapított templomon és a hozzátartozó falun az 1242-es mongol pusztítás söpört végig. A lakosság a menedékhelyként szolgáló templomba menekült az Arany Horda elől. Azonban a mongolok az ide összegyűlt népességen rajta ütöttek, és lemészárolták őket.

A képek a HLM tulajdonát képezik.