1910 nyarán rövid egymásutánban hatszor csaptak fel a lángok a Nagymező utca 8. szám alatt, a mai Ernst Múzeum helyén. Akkoriban ezen a területen egy üvegraktár, a tönkrement Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. „Üveg-udvara” volt. A telket 1909. augusztus 18-án vásárolta meg Ernst Lajos műgyűjtő, mecénás 380.000 koronáért, míg a raktárat egy gazdag és ismert üvegkereskedő, Zucker Henrik vette át.Koldusszegényből gyártulajdonosZucker harminc évvel korábban, tizenhárom évesen érkezett Budapestre koldusszegényen. Itt az üvegkereskedelembe került: inas, majd segéd volt, saját üzletét 1889-ben nyitotta.
Az üveggyárak szépséghibás termékeit vásárolta fel, ezeket olcsón értékesített vidékre, ebből szerezte vagyonát. A század elején már Pestszentlőrincen porcelánégető- és festőgyára, az Akácfa utca 32. alatt pedig jól menő üzlete volt. Azonban hamarosan a megpróbáltatások időszaka köszöntött rá.
Még biztosítási csalásért is letartóztatták
A Nagymező utcai raktár 1910 nyarán többször – összesen hatszor! – gyulladt ki. Az utolsó alkalommal, augusztus 8-án az itt elhelyezett raktárkészlet teljesen a tűz martaléka lett. A raktárost letartóztatták, aki augusztus 30-án azt vallotta, hogy Zucker bízta meg a gyújtogatással. A kereskedőt biztosítási csalás vádjával még aznap beszállították a rendőrségre. Szeptember 12-én újabb tűz ütött ki, de mint később kiderült, ezt egy munkatárs okozta, hogy Zuckerről elterelje a gyanút.
Zucker óvadék ellenében 1910. október 9-én (több mint egy hónap után) szabadult a vizsgálati fogságból. Első dolga volt az Orczy-házbeli zsinagógában megfogadni Isten előtt, hogy ártatlan. Ezt azonban csak 1911 szeptemberében bizonyították be, amikor megdőltek az ellene felhozott vádak: az első tüzet a raktáros fia okozta, a tűzoltók sem jártak el szakszerűen, biztosítási csalásról pedig nem lehetett szó.
Felmerült az is, hogy esetleg Ernst Lajos így akarta volna kiűzni a bérlőt a telekről, ennek azonban semmi alapja nem volt. A bérház – amiben ma a múzeum található – 1912-ben épült fel.
Pápai Tamás László