A játék az emberi lét, az élet egyik legősibb és legegyetemesebb sajátossága. A paraszti társadalomba születő gyermek a játék segítségével illeszkedett be az őt körülvevő társadalomba; a családi, falusi munkaalkalmak során észrevétlenül sajátította el a munkafolyamatokat, és lassan belenőtt a felnőttek világába. A játékszer tehát a munkára nevelés nélkülözhetetlen eszköze volt.

Játékgyűjteményünk egyik legérdekesebb darabja az itt bemutatott kisszekér, amelyet egy kerékgyártó mester készített 1944-ben Oroson egy nagypapa megrendelésére, aki az unokájának csináltatta a játékot. A három generáción át használt szekeret az akkori unoka már nagyapaként adományozta a múzeumnak. Tőle tudjuk, hogy az ára akkoriban egy tehén árával egyezett meg. A szekér, így a játékszekér is státuszszimbólum volt – mint napjainkban az autó –, hiszen jelezte a tulajdonos vagy ajándékozó anyagi helyzetét.

A kerékgyártó mester szakmabeli tudása és esztétikai igényessége nyilvánul meg a játékszekérben, hiszen a nagy szekér arányos változatát alkotta meg e darabban. A fa játékszekér négy vasalt kerékkel, rúddal, lánccal szabályozható hátsó lécvázas saroglyával készült. Az első kerék nyolc, valamint a hátsó kerék tíz küllője biztosítja a nagyobb teherbírást. A kerekek vasalását kindrusszal, vagyis tojásfehérjébe kevert fekete porfestékkel festették le, míg maga a szekér zöldre festett. A négy kerék fölötti, deszkalapokból összeállított kocsitest zárt és kifelé döntött oldalait kívülről hosszanti és keresztbordák támasztják meg, amelyek egyben díszítésül is szolgálnak. A szekér forgózsámolyos kormányzású, a két tengelyt Y-váz köti össze. A fel-le mozgatható kocsirudat csapszeg rögzíti. Játék közben a szekérben helyet foglaló kisgyereket a társai vagy a felnőttek húzták a rúd segítségével.