A Kisfaludy emlékszoba vitrinszekrénye őrzi azt a három, nyolcadrét alakú könyvet, amely Kisfaludy Sándor saját kezével lejegyzett irodalmi szemelvénygyűjteményét tartalmazza. A kötetek címkéjén „Könyvbéli virágok” felirat szerepel. 

A kézzel írott köteteket, a Kisfaludy-hagyaték egyéb darabjaival, kéziratokkal egyetemben Darnay Kálmán gyűjtötte, vásárolgatta össze a magán múzeuma számára, majd a Nemzeti és a Petőfi Irodalmi Múzeumba kerültek. Rejtélyes – vagyis nem dokumentált módon – kerültek vissza az ötvenes években az Emlékházba.

Arról, hogy a „Könyvbéli virágok” mikor és milyen céllal készültek, csak közvetett adatok vannak. A kötetek szemelvényei, Hermann Zoltán kutatása szerint két dolgot jelölhetnek: feltételezhetjük, hogy egy nagyobb költői munka előkészületeiről van szó, és azt is, hogy a szemelvénygyűjteménybe olyan darabok kerültek be, amelyek nem voltak Kisfaludy Sándor birtokában. A szemelvénygyűjtemény valószínűleg – rövid ideig tartó intenzív munkával – egy bécsi vagy egy nagyobb magyarországi, főúri könyvgyűjtemény anyagának felhasználásával, esetleg Péteri Takáts József bécsi körének magánkönyvtári kölcsönzéseiből készülhetett.

A „Könyvbéli virágok” három kötetében harminckét ismert és három (egyelőre) ismeretlen szerzőtől vett hosszabb-rövidebb idézet olvasható. A mű szemelvényei lényegében három, tematikailag jól elkülöníthető szövegkorpuszt jelenítenek meg. Az elsőben latin auctorokat, Ausonius, Sallustius, Ovidius egy-egy közelebbről meg nem nevezett – talán gyűjteményes? – munkáját találjuk; a második tematikus csoportba a nemzeti történelmet és műveltséget reprezentáló kötetek; a harmadikba az egykori német–olasz–francia irodalom és bölcselet válogatott munkái, német költők antológiája, „a’ megvilágosodásról” szóló művei és más munkák.

Kisfaludy, kézzel írt kötetében összegyűjtött anyagok szövegszerű nyomait a „Kesergő szerelemben” és „Napló és francia fogságomban” több helyen is azonosították irodalomtörténészek.