Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében igen korán, már a XX. század elejétől megindult a népviseletből való kivetkőzés folyamata. Ennek eredményeképpen mire megkezdődött volna a viseletek múzeumba való begyűjtése, már nem nagyon lehetett hagyományos öltözetdarabokat találni a falvakban. Az egyedüli kivétel a rétközi Ajak, amely hagyományőrzésének köszönhetően a XX. század második feléig megőrizte viseletét.

Az ajakiak szerettek cifrán öltözködni

Ennek a kivételes jelenségnek az oka abban is keresendő, hogy az ajakiak identitástudatában a viseletnek fontos szerepe volt: élénk színű, nagymintás, sok alsószoknyás viseletük ugyanis jelentősen különbözött a megye más vidékeinek, falvainak egykori visszafogottabb színvilágú, aprómintás, kevesebb alsót használó viseletétől. Visszaemlékezések szerint a máriapócsi búcsúban még a messzebbről érkező zarándokok is megismerték az ajakiakat „cifra” öltözékükről.

Az ajaki lányok, asszonyok szerettek csinosan, „nyalkán” öltözni, büszkék voltak a viseletükre. A lányok szinte versengtek egymással, hogy kinek van több, szebb ruhája. A szegényebb családokban olykor erőn felül is költöttek az öltözködésre, nehogy a lányuk „alábbvaló” legyen másoknál.

A hónap négy vasárnapján négy különböző színű ruha dukált

A viselet szeretete és az öltözködés fontossága íratlan szabályok, divatregulák bonyolult rendszerét alakította ki, amelyhez mindenkinek alkalmazkodnia kellett. Ilyen sajátos, a megye más területein nem ismert szabály volt, hogy a hónap négy vasárnapján négy különböző színű viseletet vettek föl. A lányok első vasárnap fehérbe, a második vasárnap piros virágos fehér delin vagy kázsmér ruhába öltöztek. A harmadik és negyedik vasárnap színe a (virágmintás) piros, zöld vagy kék volt.

A képen nagylány harmadik vasárnap délutáni viseletét mutatjuk be piros kosaras delinből, kék szőrkötővel, fején keszkenővel, nyakában kalárissal.

Ratkó Lujza

Ajaki női viselet
Gyűjtés helye, éve: Nyíregyháza, Ajak; 1959/1964
Készítés helye, ideje: Ajak, XX. század első fele
Gyűjtemény: Jósa András Múzeum néprajzi gyűjteménye, ltsz. 59.63.1., 64.2.1.1–2.
Méret: 122 x 74,5 cm