Ha valaki betéved hozzánk, a körmendi múzeum második termében apró csodákat láthat. A XIX-XX. század fordulójának köznapi tárgyait. Az egyik tárlóban idős ember képe, mellette pedig a legkülönfélébb tárgyak. Drótélű fa korcsolya, „spanyolozott”, azaz színes viasszal díszített beretvatartó, szépen faragott lapicka, faragott pásztorbot és még tucatnyi más dolog. A környék egyszerű használati tárgyai, melyeket Csaba József gyűjtött össze.

Emlegetik őt az „utolsó polihisztor”-ként is, vagy reneszánsz emberként. Csaba Józsefről falujában, Csákánydoroszlón, iskolát neveztek el. Hatvan éven át vezette naplóját, amelyben a környék madárvilágának megfigyelési eredményeit jegyezte, fényképeket készített, amikor az még nem volt annyira egyszerű dolog, mint most, tanulmányt írt a népi méhészetről csakúgy, mint a népnyelvről vagy éppen a temetkezési szokásokról. Minden érdekelte, ami környezetében élt és mozgott. Gyűjteménye komoly, tudományos forrás az Őrség életéről, néprajzáról.


Egy őrségi ház falában egy titokzatos tárgyra bukkant

A tároló anyagának legtitokzatosabb darabja egy áldozati kő, amit egy lebontott, őrségi ház falában találtak. A közepes krumpli kinézetű kőre hajszálakat csomóztak, és ilyen formában építették be a falba. Kőmíves Kelemenné őrségi módra? Lehet!


Nem minden az, aminek elsőre látszik

A kiállított, faragásokkal díszített lapickáinkat egy angol úriember krikettütőknek nézte. Hangot is adott elégedettségének. Kicsit megdöbbent, amikor kiderült, hogy a formás fadarabok nem a sport, hanem a mosás-vasalás eszközei.

Máskor egy hölgy tett megjegyzést, talán nem minden alap nélkül: „Nem változik semmi, már akkor is munkaeszközöket kaptak a nők ajándékba.” Párja válasza: „De legalább, szépen kidíszítették!”


Akit érdekel ez a sokszínű, sokoldalú látványt, tudást mutató tárló, ballagjon fel a körmendi Batthyány kastély első emeletére. (És akkor még nem beszéltem Molnár Lajos csodálatos madárgyűjteményéről - sem!) Csak bátorítani tudom az érdeklődőket.

Várjuk Önöket!