Nádasdy Ferenc életének legfontosabb adatait jól ismerjük. A Dunántúl egyik leggazdagabb földbirtokosa, 1625-ben született. 1633-ban Vas vármegye főispánja, 1646-ban királyi főudvarmester, majd 1664-ben országbíró lett, valamint belső titkos tanácsos. 1667-70 között Wesselényi Ferenc halálát követően nádor. Az alsó-ausztriai Pottendorf várában volt birtokainak központja. Híres volt, mint műgyűjtő, mecénás, a tudományok és művészetek támogatója, műalkotások megrendelője. Számos jeles irodalmi és történeti munka kiadása kötődik nevéhez; a legismertebb az 1664-ben megjelentetett „Mausoleum…”, amely mindmáig az egyik legismertebb magyar uralkodóképmás-sorozat. A bécsi udvar ellen irányuló Wesselényi-féle összeesküvés tagjaként Bécsben I. Lipót császár halálra ítéltette, majd lefejezték, javait a kincstár részére elkobozták.

Nádasdy Ferenc azon magyar főurak közé tartozik, akiknek meglehetősen nagyszámú grafikus és festmény portréjából csaknem teljes ikonográfia állítható össze. Ábrázolásainak összessége két nagy csoportra osztható: a viszonylag kevés arckép és a kivégzésével kapcsolatos röplapok, grafikák és festmények jóval nagyobb számú együttese.

Bartholomeus Kilian (1630-1696) rézmetszete Nádasdy Ferenc és felesége, Esterházy Anna Julianna kettősportréjával, a háttérben a lorettomi szervita templom és kolostor 1651-59 között emelt épületegyüttesével a Servitus Mariana ..seu historia ordinis servorum…collectorie. Viennae, 1668. című kiadványban szerepel illusztrációként.